Madách Imre: Az ember tragédiája

Az ember tragédiája a magyar irodalom egyik kiemelkedő drámája, az első kiadás 1862-ben jelent meg, ami azóta számos modern feldolgozást is megért.  A drámai költemény nagy sikert aratott a hazai közönség előtt, de a környező országokban is népszerű volt. Lefordították angol, német, francia és számos egyéb nyelvre is. Természetesen a könyvpiac is profitált a mű sikeréből, több  szép kötésű, gyűjtői példány is megjelent egészen az 1900-as évek elejéig. Példányunk egy korai kiadás 1897-ből, korához képest igen jó állapotban maradt fenn az utókor számára.

"Az ember tragédiáját sürűn vetették össze Fausttal az alapeszme s pár részlet kétes rokonsága révén. Az összevetésből azonban csak az világosodhatik meg, hogy a két mű egymásnak tökéletes ellentéte. Faust az egész emberiség életét akarja megérzékiteni az egyéni lét véges határain belül: Faust maga az emberiség. Tudós, szerelmes, államférfi és művész egy személyben. Madách viszont az egész emberiség történelmébe markol, hogy megfösthesse az egyén sorsát. A zsarnok Fáraó, a lelkes Miltiádes, a kéjelgő Sergiolus, a bölcselkedő Kepler: mind maga Ádám, mind csak az egyén lelki életének egy-egy kivetitett mozzanata s képe egy-egy érzésének. És ez adja meg a kulcsot a költemény sajátszerű szerkezetéhez. Mihelyt az egyéni élet rajzaképpen fogjuk föl Madách remekét, a tarka képek szilárd foglalatba illeszkednek. S az az egyéni élet, mely a Tragédiában tükröződik, magának a költőnek az élete. Rendkivüli élet ez, melyet meggyötört az emberiség három legnagyobb problémája : a nagyság, a szerelem és a tudás. Hármas meghasonláson ment keresztül a költő s e hármas fájdalomból fakadt ki a nagyszabásu drámai költemény. Ádámot a paradicsomban látjuk először, a tudatlanság édes korszakában, a mely azonban elröppen abban a pillanatban, a mikor az emberpár eszik a tudás fájának gyümölcséből. Ez a vég kezdete. Ádám a bűn után nem gyermek többé, hanem ifjú, a ki megkezdi életét."