Schmidt Egon: Gyakorlati madárvédelem

"Természetesen nem mindenkinek van alkalma és módja arra, hogy a vizek birodalmában madárvédelmi munkát végezzen. Akit azonban kenyérkereső munkája köt oda, például egy tógazdaság vezetőjét vagy agronómusát, esetleg valamelyik védett vízi területünk kezelője, az ilyen emberek  már nagyon sokat tehetnek az ott élő madarak védelmében. A kívülálló számára kicsit talán hitetlennek tűnik, de egyes récefajokat, a nyári ludakat vagy az apró nádi énekeseket néha könnyebben lehet telepíteni, mint a kiskertbe várt odúlakókat. Az egyébként is odvas fák belsejében költő kercerécét pédául északi hazájában már rég telepítik mesterséges fészekodúk segítségével, de ilyen módszerrel  legutóbb Csehszlovákia északi tájain is sikerült ezt a fajt megtelepíteni. A Szovjetunióban számos természetvédelmi területen és vadásztársaságnál használják a deszkából készült kb. 40x40 cm-es alapterületű és 20 cm átmérőjű bejárónyílással ellátott réceodúkat, amelyeket tavakban vagy mocsarakban álló fák törzsére erősítenek fel. A bejárónyílás elé szegezett deszkalap a réce leszállását segíti elő. Lengyelországban, az NDK-ban, a Szovjetunióban, de másutt is tömegesen telepítik a tőkés récét mesterséges szigeteken felállított fészkelősátrak segítségével. Az ilyen telepítésekhez pontos recept nem is szükséges, lényege, hogy a madár zavartalan környezetben találjon megfelelő búvóhelyet tojásai számára. Dr. Sterbetz István "Vízivad" c. könyvében szemléltetően írja le a kardoskúti rezervátumban végzett hasonló kísérleteit. Kora tavasszal 20-30 m-es hálózatban egy-egy kukoricaszár-kévét helyeztek ki náddal ritkásan benőtt, sekély vizű parti zónában, s felettük a nádszálakat csúcsuknál egyetlen ponton összefogva, szellős sátrat képeztek ki."