Victor Tárus: Gyere horgászni Virgil bácsikámmal

"Annak aki a torkolat felől közelít, akkor is feltűnne a távoli zsilip robosztus építménye, ha mínimummal festett kapuja nem vöröslene oly feltűnően.  Szemtől szemben azonban a fölénk magasodó acélszerkezetű betonkaréjjal különösképpen csodálatra késztető és imponáló az az emberi erő és leleményesség, amely e tengernyi vizet is képes kordában tartani. Nem tudnám megmondani: mekkora területet, hány száz hektárt  foglal el ez a halastó. Arra viszont még én is emlékszem, hogy éveken át munkások és gépek hada dolgozott itt a völgyet uraló mocsár felszámolásán, nemcsak a haltenyésztés lehetőségét teremtve meg, hanem a környező települések vezetékes ivóvíz-ellátásának előfeltételét is. A mohabevonattól zöldelő kifolyóteknőt mélyen az agyagos talajba ágyazták, a partfalakat pedig jó darabon dróthálóval lefogott kövezéssel és rőzsefonattal erősítették. Amikor felkapaszkodtunk a gát koronájára, kitárult előttünk a hatalmas víztükör, melynek csak egy részét szabdalták szabályos négyzetekre a halgazdaság osztályozó medencéinek törésvonalai. A gyakori csobbanások egyértelműen tanúsították - hal, hal, hal van itt mindenütt. Vagy ahogy Virgil  bácsikám fogalmazott: "Itt több a hal, mint a víz!" De újabb magyarázata még figyelmet érdemlőbb volt: - A haltenyésztők alighanem itt is többféle fajta halat nevelnek: pontyot, kárászt, dévérkeszeget, "kínai pontyként" közismert amurt, fehér és pettyes busát. Ez utóbbiak növényevők, csupán néhány évtizede kerültek be hozzánk, de igen jól jártunk velük. Nemcsak mert jól, gyorsan és igen nagyra nőnek, hanem azáltal, hogy a túlságosan elszaporodott növényzetet - hínárt, békanyálat, de még a sást, nádat is - elfogyasztják, "segítenek" a vizek tisztántartásában. Ezért jelenlétük az ivóvíztározókban kimondottan kívánatos."