Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Zboray Ernő: Tizenöt év Jáva szigetén

Budapest, 1936. Kir.M.Természettudományi Társulat, 315 oldal, fekete-fehér fényképekkel gazdagon illusztrálva, kiadói díszesen aranyozott egészvászon-kötésben, tiszta lapokkal, jó állapotban.

Kiadó:
Kir. M. Természettudományi Társulat
Kiadás éve:
1936
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Sylvester
Kötés típus:
egészvászon
Terjedelem:
315
Nyelv:
magyar
Méret:
16x22cm
Állapot:
Súly:
780 g
9900 Ft


A szerző a  trianoni döntés után, Jáva szigetére költözött, ahol a sziget ültetvényein mint felügyelő és adminisztrátor dolgozott. Nagy érdeklődéssel tanulmányozta új hazája élővilágát, kultúráját, de rendszeresen publikált a magyar lapokban is. Az itt eltöltött termékeny időszak gyümölcse ez a könyv, amiben a szerző saját, eredeti fényképfelvételeivel illusztrálva osztja meg az olvasóval Jáva szigetén töltött tapasztalatait, élményeit.

"Ha háromszáz évvel ezelőtt valaki Jáva szigetére akart utazni, akkor végrendeletet csinált, elbúcsúzott hozzátartozóitól, testét-lelkét az Istennek ajánlotta és felült a Kelet Indiai Társaság egyik vitorlás hajójára, amely szerencsés esetben hét-nyolc hónap mulva ki is kötött Jáva partjain. De eltartott az út néha egy évig is, különösen, ha Afrika déli partjain a Jóreménység foka körül erős szelek fujdogáltak, vagy ha az Indiai Óceánon szélcsendes idő volt. Régi útleírásokban, holland és spanyol hajósok feljegyzéseiben, hátborzongató történeteket olvashatunk egy-egy utazásról. A Kelet Indiai Társaság, a világhírű Oost Indische Compagnie hajói, a borzalmasabbnál borzalmasabb eseményeket élték át. A vitroláshajók korában sohasem egy hajó indult el a távol keleti vizekre, hanem legalább három, de néha öt-hat is egyszerre. Elől ment a vezérhajó, utána a kísérő hajók. Spanyolország partjai körül rendszerint már szétverte a vihar a hajókat. A látóhatárról egy vagy két hajó már eltünt, senki nem tudott a sorsáról semmit. A vezérhajó befutott valamelyik kikötőbe, ott várta be elszéledt társait. Néha megérkeztek, néha nem. Vagy örökre eltüntek már az út elején. Ha megjöttek, akkor megint elindult a kis flotta. Pár napig együtt úsztak, azután ha vihar jött, megint szétverődtek. A Jóreménység foka még mai napig is a legveszedelmesebb része a világtengereknek. Az évszázadok során sok száz hajó lelte itt sírját a hullámokban. Ha sikerült körülhajózni a Fokföldet, akkor jött a hosszú hosszú út az Indiai Óceánon. Itt már legtöbbször kevés volt az ivóvíz, a tartályokban már csak bűzös, poshadt lé lötyögött. A friss élelmiszerek, zöldség, hús, gyümölcs elfogytak. Szárított halon, kukacos liszten, kukoricakásán élt az egész hajó."


Herman Ottó: Erdők, rétek, nádasok

Csokonai Vitéz Mihály munkái I-II.

Dr. Pierre Dukan: A Dukan-diéta

Szeley Dezső: Sporthorgász lexikon

Klaus Werner, Hans Weiss: Márkacégek feketekönyve - A multik mesterkedései

Pierre Imberdis-Xavier Perrin: Vallomások, vélemények, válaszok

Maria Treben: Sebek és sérülések

Sütő András: Három dráma

Prohászka Ferenc: Szőlő és bor

Műtárgyakba rejtett élet - Szomolányi-gyűjtemény a Déri Múzeumból

Nemere István: A szabadságharc évszázada

Tóth-Máthé Miklós: Figuránsok

Radnóti Miklós művei

Debreceni bibliográfia-Alapvető irodalom a város ismeretéhez-Dedikált!

Csiffáry Tamás: Isztria-Az Adria gyöngyszeme

Walter Scott: Quentin Durward

Flesch István: A török köztársaság története

Steve Berry: A templomosok öröksége

Borhidi Attila: A Zselic erdei

Keith Baker: Örökség