Andor József: Nagy Lajos magyar király (1326-82.)

"Péter úr az 1358-ik esztendőben hosszabb időt töltött kolostorunk falai közt. A velenceiekkel befejeződvén a dicsőséges háború, a hűségében kitartó Zára a többi tengerparti városokkal, a birodalom gazdagságának eme részeivel az álnok és kapzsi signoriától ismét jogos és törvényes urához  került vissza. Hegy és völgy zengett a béke örömétől és mi is Te Deumot tartánk. És ámbátor királyunk alig találta nyugtát, a pogány litvánok, az eretnek rácok miatt és új hadjáratok hire szállongott szerteszét, amint az illő szentegyházunk zászlótartójához, mi mégis szelid és jámbor vigadozással vártuk felséges királyunkat, kinek jöttét drága ajándékok előzték meg. Ekkor ékesítette föl templomunkat arany monstranciával, melynek drága zafirkövei és hozzáértő kéz által készült talapzata és széjjel omló arany sugarai méltó  foglalatául szolgált az Úr szent testének. Hozta vala pedig az Istennek tetsző ajándékot két kasulával és egy pluviáléval együtt (jámbor és istenes apácák műveit) Poháros Péter úr, aki akkoron már abaujvári ispán, boldogkői és szalánci várnagy vala, szent rendünknek régi barátja és jótevője és a mi néhai comesunknak Péter úrnak régi hadibarátja. Igen tréfás ember vala őkegyelme. Szálas, magas termetén megfeszült a skarlátposztó dolmány, ha erre pompás, németmívű páncélingét és erre megint - az akkori háborus viselet szerint - a kurta, ujjatlan bőrdolmányt fölvevé és hosszú egyenes kardját felköté, melynek csapása alatt sok fondor talján fekete vére kiomlott, bizony öregedő létére is magabiró vitéznek látszott. De lábszárai már kényelmetlenkedének a szűk, zöld nadrágban és nem horda hegyes, hosszú orru cipőt udvari vitézek szokásaként, hanem széles talpalásút, mivelhogy dárdahegy szakadt a comjába és sokszor, ha köd szállt a hegyekre, nagy heves kínjai valának. Most is, felséges neveltje parancsára megérkezvén hozzánk, rút zimankós időben, vendéglátó szobáink közül a legtágasabbat és világosabbat adtuk neki, mert már szerette a nap hevét és pincemesterünk, fráter Hilárius, ellátta asztalát jó kupa  borokkal, mely Péter úr szerint egyedüli orvosság a husba szorult lándsahegy ellen."