Berente Ági: Keleti gyógymódok kézikönyve

"A kínai konyha alapja a rizs. Főképp a csapadékos vidékek tartják nagy becsben ezt a növényt, mint Dél-Kína, Thaiföld, Vietnám, Indonézia. Kínában a "rizs" szó jelenti magát az ételt. Nagyon sokféle rizs létezik, tájegységenként eltérő, melyik fajtával milyen viszonyban állnak az ott élők. Megkülönböztetnek hosszú szemű (pörgős fajtát), rövid szemű (tapadóst), ismernek számtalanféle aromás rizst, lényegében ahány tájegység, annyiféle rizs létezik. A rizs szénhidrát, melynek a napi egyensúly megtartásához 50-60 százalékarányban kell részt vennie a táplákozásban. Ez persze az összetett szénhidrátokra vonatkozik (gabona, burgonya, zöldség, hüvelyesek). Az egyszerű szénhidrátok, úgy, mint cukrok, energiabombaként hatnak a szervezetre, ám a robbanás nyomán gyors visszaesés, energiahiány lép fel. A rizs összetett szénhidrát, magas rosttartalommal és B-vitaminnal rendelkezik. A szénhidráttartalom mellett fehérjét és fontos aminosavakat is tartalmaz. A rizsfamília igen népes, így muszáj kiemelni a hántolatlan, barna rizst, mely tartalmazza a növény összes értékes elemét. Tovább kell főzni, mint a fehér rizst, sőt, előáztatni is érdemes, és durvább formájú, mint a hántolt testvérei, viszont rendkívül tápláló, erőt és egészséget adó növény. A hántolt gabona mindig szerényebb rosttartalommal és vitaminkészlettel dicsekszik. A basmati rizs egy ismert rizsfajta, igaz, nem olcsó, viszont aromás, illatos, szép, hosszú szemű változat. Szerepet játszik az egészséges étkezés és egészséges életmód kiművelésében. A finomított élelmiszerek minimálisra csökkentése csökkentése, vagy teljes kitiltása a mindennapi táplákozásból hosszabb, egészségesebb életet, lassabb öregedési folyamatot eredményez. A kínai konyha másik alapélelmiszere a zöldség."