Bognár László: Ásványhatározó

"A hőmérséklettől és a nyomástól függően a földkéreg egy adott mélységben a - felszínen egyébként szilárd - kőzetek megolvadnak. Ezt a kőzetolvadékot nevezzük magmának. A kőzetolvadék a nagyobb mélységekben nem úgy viselkedik, mint a Föld felszínén. A nagy mélységekben uralkodó hatalmas nyomás és hőmérséklet miatt a magma a fizika törvényszerűségeinek megfelelően mindig a kisebb nyomású területek felé - végső soron a Föld felszínére - igyekszik jutni. A kőzetek függőleges repedései pedig szinte vezetik a magmát a felszín felé, ahol a kőzetterhelés már nem növeli a nyomást. Természetes, hogy az említett repedések nem egybefüggően találhatók meg a felszínhez vezető úton, és így a magma sokszor a kéregben megreked. Mivel azonban valamelyest mindenképpen közeledett a felszínhez, egyre kisebb hőmérsékletű környezete lesz. Elkezd hűlni, és lassan ismét kőzetté szilárdul. A magma szilárd földkéregbe nyomulását nevezzük intrúziónak és az ily módon megszilárdult kőzeteket intrúziós vagy mélységi magmás kőzeteknek. Azokat az érctelepeket, amelyek intrúzió - vagy más néven benyomulás - során keletkeztek, endogén érctelepeknek nevezzük. Ha a magma valami módon utat talál, akkor mint láva ömlik a felszínre, és ebből szilárdulnak meg kihűlve a kiömlési vagy más néven az effúzív magmás kőzetek. Az olvadék magma hőmérsékletére csak a kiömlő láva és a belőle kivált ásványok olvadási hőmérséklete alapján tudunk következtetni, ez mindig meghaladja az 1000 C-ot. A földkéregben megrekedt vagy a felszínre kiömlött magma megszilárdulása a környezet hűtő hatása miatt rögtön megindul, ha a hőmérséklet a kőzetalkotó ásványok olvadáspontja alá csökken."