Dr. Berinkey László: Halak

"Harcsa - A kopoltyútüskék száma 14, a csigolyáké 71-75. Testhossza 2-2,5m, súlya 150-200 kg is lehet. Testalakja igen jellegzetes. Feje nagyon széles és lapos, törzse elöl hengerded, majd a hasúszók mögött hirtelen erősen elkeskenyedik. Szája igen nagy, a fej teljes szélességét elfoglalja. A szájban alul és felül sűrű sorokban elhelyezett, apró hegyes fogak vannak. Felső állkapcsán, közel a száj szögletéhez, 2 vastag és igen hosszú, a mellúszón is túlnyúló bajuszszál van, alsó állkapcsán pedig 4 vékony, rövidebb bajuszszál.  Szeme nagyon kicsiny, a fej oldalán, valamivel a száj szöglete mögött és felett van. Homloka igen széles, teljesen lapos. Elülső orrnyílása a fej elején van, közel a száj széléhez, a hátulsó ettől messze, hátul nyílik. Mellúszói jól fejlettek, 1. úszósugara vastag, kemény tüskét képez. Hátúszója nagyon kicsiny, elöl fekszik, a hasúszók töve előtt. A hát vonala csaknem teljesen egyenes. Hasúszói kicsinyek. Analis úszója nagyon hosszú, közvetlenül a hasúszók mögött kezdődik és a farokúszóig terjed. Teste a hasúszóktól hátrafelé oldalról nagyon erősen lapított. A farokúszó lekerekített. Oldalvonala jól látható, csaknem egyenes lefutású. Teste pikkelytelen, csupasz. Színezete fején, hátán és oldalán zöldes vagy szürkésbarna, sötétebb, szabálytalan márványozással. A mell-, has-, hát- és farokúszó sötétszürke. Analis úszója a test  oldalával megegyező színű, a márványozás az úszóra is ráterjed. Elterjedt a Rajnától keletre a Keleti-tenger, a Fekete-, a Káspi-tenger és az Aral-tó vízgyűjtő területén. Hiányzik Nagy-Britanniából, Franciaországból, a Pireneusi-félszigetről, Olaszországból és a Balkán nyugati részéből. A hegyipatakok kivételével folyókban, tavakban egyaránt megtalálható. A víz legmélyebb részein, a fenéken tartózkodik, alámosott mederrészek, gyökeres tuskók és bedőlt fák alatt szeret rejtőzködni, innen lesi áldozatát."