Alec Maclellan: A lándzsa titka-Longinuslándzsájának rejtélye

"Az ásócsapat érthető módon igen nyugtalan volt - noha továbbra is azt remélték, hogy ha a lándzsa előkerül, az ragyogó ómen lesz a jövőjükre nézve. A tizenkét fős csoport élén - Péter ugyanis utasítást kapott látomásában, hogy ugyanannyi embert vegyen magához, mint ahány apostola Jézusnak volt - Raymund gróf állt, valamint Aguilers-i Raymund, a krónikás, aki utóbb feljegyezte az eseményt, és maga Péter szerzetes.
A munkások órákon át keményen dolgoztak, egyre nagyobb halom követ és homokot lapátolva ki, ám minden eredmény nélkül. Raymund gróf végül belefáradt, hogy arra várjon, hátha mégis előbukkan valami a föld alól, és távozott a barlang-templomból, írja Aguilers-i Raymond. A krónikás ezután így folytatja naplójában:

Majd Péter Bertalan beugrott a gödörbe, hogy csatlakozzon az ásókhoz. Rövidesen felkiáltott, hogy megtalálta a lándzsát. Magam is megérintettem, amíg még a földbe ágyazva pihent. A leletet Raymund gróf elé vittük, ám Adhemar püspök továbbra sem volt hajlandó elfogadni, hogy ez az a lándzsa, amellyel beledöftek Krisztus Urunk oldalába. A keresztesek azonban olyannyira örvendeztek, mikor hírét vették ennek a csodának, hogy inkább csendben maradt.

Úgy hatott ez a felfedezés a kétségbeesett és éhező keresztesekre, mint a jel, amire egész eddig vártak. Sokan ismerték közülük a legendát, miszerint a lándzsa hatalma képes uralni a végzetet, és hallottak a figyelemreméltó győzelmekről, amiket korábbi tulajdonosai az elmúlt ezer évben a segítségével elértek. Most tehát bizonyosan eljött az idő, hogy kilovagoljanak Antiochiából, és megtámadják a hitetlen hordákat.
Mindennek ellenére továbbra is akadtak persze kétkedők a keresztesek között, ám a helyzetük egyre reménytelenebbé vált, ahogy az éhínség tizedelni kezdte őket. Antiochia falain kívül a Kerbogha szultán vezette seregek szintén nyugtalankodni kezdtek, amint várták a roham időpontját. Egyesek közülük egyenesen a távozást kezdték emlegetni. Mikor eme viszály híre eljutott Raymund grófhoz, úgy határozott: valóban eljött a pillanat, hogy támadásba lendüljenek.
Péter Bertalan, aki egy pillanatra sem veszítette szem elől a lándzsát, mióta megtalálták a barlang-templomban,-ragaszkodott hozzá, hogy a támadó sereg vigye magával a fegyvert, mikor kiront a nyílt terepre. A támadás időpontját június 28-ra tűzték ki, és eme jelentős nap kimeneteléről a Documents des Croisades (1780) című munka anonim szerzője az alábbiakban számolt be:"