Alphonse De Candolle: Termesztett növényeink eredete

Népei a termesztett növényeket nagyon könnyen cserélgették ki, sőt hordták szét nagy távolságokra. Elég arra hivatkoznunk, hogy a hajdani vándorlások vagy hódítások a Kaspi-tó, Mezopotámia és a Nílus között szakadatlanul keverték a turáni, árja és szemita népeket egymással. Körülbelül ugyanabban az időben nagy államok keletkeztek az Eufrátesz partjain és Egyiptomban, azonban azokat megelőzőleg is laktak ott olyan néptörzsek, melyek már termesztettek egyes növényeket. A földművelés e területen régibb, mint Babilónia és az első egyiptomi dinasztiák, a melyek 4000 évnél idősebbek. Később az asszír és egyiptomi birodalmak között indult meg a versengés az elsőbbségért és tusakodásaikban egész népeket hurcoltak magukkal, a mi csak hozzá járulhatott a termesztett fajok elterjesztéséhez. Aztán meg az árja népek, a melyek eredetileg Mezopotámia északi részében, földművelésre nem nagyon alkalmas vidéken laktak, elterjeszkedtek nyugat és dél felé visszaszorítva vagy meghódítva a turáni és dravida népeket. Nyelvük, főképpen pedig az Európában és Indiában belőle származott nyelvek a mellett tanúskodnak, hogy több hasznos fajt ismertek és hurcoltak magukkal. Ez ősrégi események multával, a melyeknek ideje általában véve bizonytalan, a föníciaiaknak tengeren tett utazásai, a görög-perzsa háborúk, Nagy-Sándor hadjárata Indiáig és végre a római uralom a növények termesztésének elterjesztését betetőzték Nyugat-Ázsia belsejében, sőt bevitelét Európába és Észak- Afrikába mindazokra a helyekre, a hol az éghajlat arra kedvező volt. Később a keresztes hadjáratok idejében már csekély volt a Keletről kapható hasznos növények száma. Csak néhány gyümölcsfa került akkoriban Európában, melyeket a rómaiak nem ismertek és  több dísznövény is.