Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

"Egy pillanatig sern akarom azt állítani, hogy mindenben istenáldotta tehetség voltam. Ez a táncra ugyanúgy érvényes, mint az összes többi tantárgyra. Azt azonban eltökéltem, hogy mindent megteszek célom elérése érdekében. Amióta azon a tavaszi napon találkoztam az elnökkel, mindenáron gésaként akartam megtalálni a helyemet a világban. Amikor Mameha megszerezte nekem ezt a lehetőséget, elhatároztam, nem engedem ki a kezemből. Minthogy azonban el voltam halmozva mind tanulnivalóval, mind házimunkával, az első hat hónap rendkívül fáradságosnak bizonyult. Hat hónap után rájöttem, hogy bizonyos apró trükkök alkalmazásával könnyíthetek a helyzetemen. Kitaláltam például, hogyan gyakorolhatok shamiszenen a bevásárlások közben. Gondolatban követtem a dallamot és közben elképzeltem, hogy a shamiszenen hova kellene tennem az ujjaimat és hogyan kellene a plektrummal megütnöm a húrokat. Ezzel sikerült elérnem azt, hogy amikor valóban kézbe vettem a shamiszent, egészen jól el tudtam játszani rajta egy dalt akkor is, ha előzőleg csupán egyszer gyakoroltam azt. Akadtak egyesek, akik azt mondták, én gyakorlás nélkül is tudok tanulni. Ez nem igaz, mert Gion utcáin megbízatások után futkosva, igenis
gyakoroltam.
A balladák és más dalok megtanulásánál más fogást alkalmaztam. Kora gyermekkorom óta még másnap is jól emlékeztem az előző napon hallott dalok szövegére. Ezért azt találtam ki, hogy este, lefekvés előtt, felírom az aznap tanult dal szövegét egy darab papirosra és ébredéskor, amikor az agyam még friss, még fölkelés előtt megtanulom azt. A dallamokkal azonban nehezebben ment a dolog. Itt azzal segítettem magamon, hogy a dallamokhoz képeket kapcsoltam. Például a dob hangjához egy fáról leeső ágat társítottam, a hajlítgatásokat vízesésnek képzeltem el. A dallam tehát számomra olyan volt, mint egy vándorlás a természet ölén."