Balogh István: A cívisek világa

"Hétköznap vagy a tanyán a gazda, a felnőtt fiúk, a cselédek és napszámosok az alacsony kerek asztal közepén vágott lyukba tett bográcsot ülték körül. Mivel egy-egy bogrács körül tízen-tizenketten is ettek, mindenkinek hosszú nyelű, kerek fejű kanala volt, és egymás után sorban nyúltak a közös tálba. A kanál alá, míg a táltól a szájukig vitték, bal kézzel kenyeret tartottak, hogy az étel le ne csepegjen. A hétköznapi főétkezés mindig valamiféle savanyú-ecetes étel volt, minden ember számára egy ökölnyi benne főtt füstölt disznóhússal. Amíg a gazda a saját húsporcióját ki nem vette, senki nem nyúlhatott a magáéhoz; azután kor szerinti sorrendben vette ki mindenki a magáét. Aki az ételt nem maga elől szedte, vagy a hús után kotorászott, a legidősebb a kezére ütött a kanál fejével. Ha a gazda nem evett együtt a közös asztalnál, a legidősebb cseléd vagy napszámos vigyázott a rendre, őt illette meg az elsőség. Amint a legidősebb ember abbahagyta az evést, kisvártatva mindenkinek illett letennie a kanalat, akár jóllakott, akár nem.
Ahogy a fiúknak el kellett tűrniük az apa után a náluk idősebb cselédek és napszámosok oktatását, az illendőség és a háztartás körüli tudnivalók dolgában a leányok sem szólhattak — bár sokkal nehezebben viselték —, ha a családhoz nem tartozó idősebb nők intették őket valamire. &.z intelmek nagyon sokágúak voltak. Az utcán, a templomban, a piacon való illendő viselke-déstől a ruha színéig és formájáig, a fejkendő és kötő megkötéséig, a háztartási teendők sokféleségéig mindenre kiterjedtek."