Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága

"Hangulatának és általános közérzetének romlásához élete két utolsó évében az is hozzájárult, hogy korábban a várospolitikában küzdő társa és barátja dr. Vásáry István polgármester ellen a Gömbös kormány uralomra jutása után az ismét erőre kapott szélső jobboldal — amint a vizsgálatból kiderült — nagyrészt alaptalanul — hajszát indított. A város közvéleményét felkavaró és főleg az Ecsedi baráti körét is közelebbről érintő hajsza mélységesen elkeserítette, és az 1935 után fokozatosan hozzájárult lelkiállapota romlásához.
Ebben az időben már rendszeresen mellette dolgoztam, s ebédre elkísértem az Angol királynőbe, a Németh Nándor féle szokott vendéglői törzshelyére. Sajnálattal kellett észrevenni testi állapotának és hangulatának fokozódó romlását. Életmódja ekkor kezdett kissé rendszeresebbé válni. Délelőtt nagy idegeskedések között intézte a hivatal ügyeit. Idegességét, ingerlékenységét igyekezett titkolni, de ez nem mindig sikerült. Néha kitört közvetlen környezete ellen is, hogy egy-két óra múlva bocsánatot kérjen tőlük a hántásokért.
Ebéd után rendszeresen haza vagy a szőlőskertbe ment. Pihenésre az időt sajnálta, délután három óra tájt már ismét a hivatalban volt, ekkor már nyugodtabban tárgyalt barátjával, Kovács János festővel a készítendő illusztrációkról, vagy hosz-szú, még újságíró korában megszokott „kutyanyelveken" ceruzával fogalmazta meg az utolsó munkájának fejezeteit, amelynek átjavításához ekkor már nem volt türelme. Ügy nyersen, első fogalmazás formájában adta oda gépelésre. Ugyanis ekkor már volt a múzeumnak gépírónője is, egy ideiglenesen foglalkoztatott szellemi szükségmunkás asszony személyében.
Este, könyvtárzárás után elballagott az Angol királynő kávéházába, ahol legszívesebben az angol és amerikai illusztrált földrajzi magazinokat olvasgatta, vagy barátaival este 9—10 óráig elbeszélgették az időt."