Bertényi Iván: A magyar korona története

"Az új öröklési rend alapján - azaz immár az országgyűlés választása nélkül — királlyá is koronázták az akkor kilencéves I. Józsefet. Lipót arra is kihasználta a számára kedvező körülményeket, hogy az elődei által tett hosszabb koronázási esküt és kiállított hitlevelet erősen megkurtítsa. Törölték belőle az 1222-68 Aranybulla ellenállási záradékát is, amelyet Ferdinánd óta a Habsburgok kénytelen-kelletlen tudomásul vettek, s amelyet Lipót koráig valamennyi királyellenes fegyveres felkelés jogalapnak használt fel az uralkodóval szemben. Ugyanakkor törvénybe iktattak néhány un. alkotmányjogi biztosítékot a szabad királyválasztásról lemondó rendek megnyugtatására. Előírták, hogy a trónra lépő örökös király Magyarország határain belül, annak rendje és módja szerint koronáztassa meg magát, s az ország „alkotmányára", valamint törvényeinek épségben tartására adjon ki hitleveleket, és tegyen rá esküt. A választás nélküli királlyá koronázással szemben csak I. József zsenge kora miatt merülhetett fel némi akadály, de ezen könnyen lehetett segíteni. Egy gyermek elvileg nem tehetett érvényes esküt, és nem adhatott ki koronázási hitleveleket. 1687. november 25-én azonban a pápai nuncius megbérmálta, s ezzel egyházi értelemben nagykorúvá tette, így tehát ez az akadály elhárult. A másik formális problémán, amit szintén József fiatal kora okozott, apja segített. Egy gyermek nem avathat aranygyapjas lovagokat, hisz ő maga sem lovag. Nos, Lipót aranygyapjas lovaggá ütötte fiát, s letétette vele a lovagok esküjét, így ez az „akadály" is elhárult. 1687. december 9-én Pozsonyban sor kerülhetett a koronázásra. Annak ellenére, hogy Józsefet már formálisan sem választották, mégis elhangzott háromszor a hagyományos kérdés: „Akarjátok-e József főherceg őfenségét Magyarország királyává koronázni?" Ezt, mint értelmetlent, III. Károly 1712-68 koronázásán már nem tették fel. Vitatják, hogy elődeihez hasonlóan József letette-e a szabad ég alatt a szokásos „világi" esküt, mert a források hallgatnak róla.
Lipót uralma alatt még egy koronázás történt, hat évvel I. József szertartása előtt: Lipót feleségének 1681. november 9-! megkoronázása. Ez egyébként a császárné és királyné személye miatt érdemel említést: ő, Eleonóra Mária Terézia volt az, aki két évtizeddel később, I. József halála után és III. Károly Spanyolországból való megérkezése előtt az udvar nevében elfogadta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. Érdekes maga a koronázás is, ameny-nyiben Sopronban történt, és a szertartáson is újítottak, mert a királyné vállát nem egyedül érintette a királyi koronával a prímás érsek, hanem a nádorral, Esterházy Pállal együtt.
Különös véletlen, hogy miként Bethlen Gábor támadását is a pozsonyi vár tornyába csapó villám előzte meg 1703-ban, a Rákóczi szabadságharc kezdetekor is villám vágott abba a toronyba, ahol Pozsonyban a koronát őrizték. Ezúttal nagyobb tűz is keletkezett. A koronát Bécsbe szállították, s csak a Rákóczi-szabadságharc befejezése után került vissza. Időközben a magyar rendek az 1707-68 ónodi országgyűlésen kimondták a Habsburgok trónfosztását."