Bertóti István: Vadgazdálkodás és vadászat - 1. kiadás! 1956.

"...haladjanak lármával, mert a nagy zajtól megriadó vad váratlan irányban tör ki a hajtásból, sőt ha a várt irányban, a lővonal felé menekülne is, úgy legtöbbször szédítő gyorsasággal ugrik át a nyiladékon, igen megnehezítve az eredményes lövés lehetőségét —, vagy a végletekig meghúzódik és csak a hajtok lába elől felugorva tör vissza a hajtóvonal mögött.
Minden hajtónál legyen bot, amivel menet közben megzörgeti az útjába kerülő fákat, bokrokat. Ezt a zajt hallja ugyan a vaddisznó, de különösképpen nem riad meg tőle és csak a szokott váltóján megindulva iparkodik elkerülni a zavaró hangok közeléből, így jut ki azután az ismert vaddisznó váltók figyelembevételével kijelölt leállásokhoz, a vadászok elé.
A hajtókat a rendező irányítása alapján a velük haladó vadőr, vagy a magasabban díjazott és a hajtások előzetes megszervezésébe is bevont főhajtó (hajtóbrigádvezető) vezesse.
Igen fontos, hogy a hajtok legtöbbje, de legfőképpen vezetőjük jól ismerje a terepet. A terepet jól ismerő, fegyelmezett, összeszokott, kötelességtudó és feladatukat kedvvel végző hajtok teljesítményének értéke messze meghaladja az alkalmi hajtó munkájának értékét és ez talán egy vadászatnál sem tűnik ki annyira, mint a vaddisznóhajtásnál.
A megfelelő rendezéssel és a hajtok kifogástalan működésével már adva van a vaddisznóhajtás sikerének lehetősége, a többi már a résztvevő vadászokon múlik.
A vadász legfontosabb feladata, hogy mindenben eleget tegyen a rendező (vadászmester) irányításának. Csendben, beszélgetést mellőzve menjen a kijelölt lőállásra és ott nesztelenül, minden zajt kerülve foglalja el a helyét. Az esetleg lába alatt levő avart, vagy a kilátást, kilövést zavaró ágakat ugyancsak hang nélkül távolítsa el és várja csendben a hajtás kezdetét. Leállásában figyelmesen körültekintve vésse agyába környezetének képét. Vessen figyelmes pillantást a szomszéd lőállások felé, ezeknek pontos helyét már a rendező vagy a felállítást végző megbízottja közölte, és rögzítse jól agyában az irányt, hogy merre lőhet, merre nem. Azután tekintse át aprólékos figyelemmel, de minden mozgás elkerülésével a környező terepet. Az ilyen figyelmes, előzetes körültekintésnek nagy hasznát veheti majd lövéseinek eredményessé tételénél. Vizsgálódása során már előre megállapíthatta, hogy a várt irányból jövő vadra mikor, hol teheti az eredményesebb lövést, kinézheti az alkalmas, tisztásabb részeket, ahol a legjobb kilövési lehetősége nyílik; kellőképpen latolgathatja az eshetőséget, tehát már kellő felkészültséggel fogadhatja a vadat és majd nem kapkod, szeleskedik a vad megjelenésekor.
Sokszor felmerült már a kérdés itt is, akárcsak a lesvadászat gyakorlásánál, vajon dohányozhat-e a vadász a lőálláson. A válasz, ha nem is határozottan tagadó, de nyugodtan megállapíthatjuk: nem tanácsos. A kérdés elbírálásánál talán nem is annyira a vaddisznó végtelenül kifinomult szagló-érzéke jön elsősorban figyelembe, mert rossz szél esetén az emberszag már egymagában is elriasztja a vadat, míg megfelelő széljárás mellett a dohány' füst sem válhat árulóvá, hanem az a körülmény, hogy a rágyújtás majd mindig hanggal és mozgással jár. A cigaretta, szivar vagy pipa előszedése, a gyufa sercegése vagy az öngyújtó kattogása bizony nemigen, megy mozgás vagy hang nélkül, ami az esetleg észrevétlenül közeledő vad figyelmét okvetlenül felkelti és a vadat elriasztja."