Chris McNab: Túlélés: Elsősegély

"A túlérzékenységi reakció esetenként hosszabb idő alatt fejlődik ki, ám előfordulhat, hogy a tünetek már néhány másodperc alatt jelentkeznek. A beteg levertté válik, az arc megduzzad, és szederjes foltok jelennek meg a bőrön. Súlyosabb esetekben a légzés rendszertelenné és nehézzé válik, a pulzus fölgyorsul, és a beteg hamarosan elveszítheti az eszméletét.
A kezelés a leginkább akkor vezethet eredményre, ha az illető tisztában van az allergiájával, ezért mindig van nála epinephrini (mellékvesevelő-hormont, | adrenalint) tartalmazó fecskendőkészlet, amely sokszor jól érthető használati utasítással és a megfelelő dózis bejuttatásához szükséges adagolóval is el van I látva. Az allergiás reakció következményeinek megszüntetéséhez ezenkívül gyógyszertárban beszerezhető antihisztamin-származékokat is használhatunk. Ez azért is jó ötlet, mert az adrenalin lebomolhat, a reakció tünetei pedig újból megjelenhetnek, márpedig az antihisztamin-félékkel pontosan ennek vehetjük elejét.
Különleges környezeti viszonyok között, például a trópusokon, ahol számos ismeretlen rovar- és pókfélével találkozhatunk, lehetséges, hogy korábban nem ismert túlérzékenységi reakció történik. Az anaphylaxiás sokk ellátásakor minden esetben olyan testtartásba kell helyeznünk a beteget, hogy könnyen tudjon lélegezni, és ami különösen fontos, meg kell szüntetnünk a sokk kiváltó okát, például ki kell húznunk a darázs fullánkját (lásd 9. fejezet). Az anaphylaxia heveny reakció, ezért minél gyorsabban vegyük le a betegről azokat a ruhadarabokat, amelyeken a túlérzékenységi rohamot kiváltó anyagot sejtjük. Mint minden légzési és keringési probléma esetén, készüljünk föl arra, hogy esetleg újra kell élesztenünk a beteget, és kísérjük fokozott figyelemmel az életjelenségeit."