dr. Fehér György: Állatpreparátumok készítése

"A végtagcsontokat az izmok nagyságának, alakjának és helyeződésének megfelelően vattával vagy kóccal körülcsavarjuk. Az alkar- és a lábszárcsontokra kötözgetett vatta tömege kb. egyezzen meg az eltávolított izmok mennyiségével. Miután a vattát a végtagok csontjaira cérnával vagy vékony fonállal feszesen és keményen rákötözgettük, az előbb említett arzénes oldattal jól kenjük be a bőrt, majd a végtagot fordítsuk vissza eredeti helyzetébe. Amikor a négy végtaggal végeztünk, a farkot dolgozzuk ki. A kinyúzott farokbőrbe arzénoldatot fecskendezünk vagy csepegtetünk, majd a farok bőrébe az eredeti faroknak megfelelő vastagságú tollgerincet tolunk a kinyúzott csigolyák helyére. Az is jó megoldás lehet; ha vékony drótra vattából megfelelő mennyiséget csavarunk, ezt híg agyagpéppel bekenjük, majd óvatosan a farok bőrébe csúsztatjuk.
Ezután a fejet dolgozzuk ki. Ha a koponyát a bőrben hagyjuk, akkor semmi különösebb gondunk nincs vele, ha azonban kivesszük, ami az előbb említettek szerint helyesebb eljárás, akkor a koponya alakjának megfelelő turfadafabot faragunk és a koponya helyére tesszük. Ha turfa nincs kéznél, akkor a koponyát kóccal vagy finom fagyapottal pótoljuk, amelyből megfelelő nagyságú és alakú csomót kötünk, és azt tesszük a koponya helyére.
Amikor ezzel elkészültünk, a törzsnek megfelelő alakú és nagyságú vatta- vagy kóctestet készítünk. A testet cérnával erősen körülcsavarjuk, közben a test idomainak megfelelően még vattát vagy kócot kötözgetünk rá. Ügyeljünk arra, hogy a törzs fej felőli része keske-nyedjék, miközben törzset kissé kövérebbre készítjük, mert a bőr nyúzásakor megnyúlik. A vattatest készítésekor az állatról felvett méretek az irányadók. Gyakran használunk egy hosszú fapálcából vagy drótból készített merevítőt, amely a farok és a törzs közös vázát képezi (14. ábra); a vattatestet erre kötözzük rá.
Az elkészített vattatestet bőrbe helyezzük; rajta csipesz és ujjunk segítségével a bőrt eligazítjuk, a szőrt lesimítjuk. Vékony csipesszel finom vattadarabokat tömünk a még nem teljesen kitöltött testrészekbe, és kívülről ujjunkkal, valamint csipesszel nyomkodva alakítjuk ki a végleges testformát. Ha a bőr nyúzás közben megnyúlt, úgy a test és a farok méretének megfelelően kiigazítjuk; állatainkat inkább tömjük kövérebbre, és így érjük el a megadott testhosszúságot. A test bőrét visszatűrni nem szabad, mert ezzel megváltoztatjuk a test alakját és a bunda színezetét is.
Elton (1938) és Svinla (1939) bőrbetömés helyett az állat nagyságának megfelelő címkézett kartonlapokat készített (lásd a 14/d ábrát), és azokat helyezte a bőrbe.
A kis emlősök bőrbetömésétől bizonyos mértékben eltér a sün és a denevér bőrének preparálása."