Dr. Hőnich-Dr. Sugár-Dr. Kemenes: A vadon élő állatok betegségei

"Kórfejlődés, kórbonctan. A fertőzött állatokban a gümőbaktériumok az emésztőcső mé-hebb rétegeiben elszaporodva a véráramba törnek és eljutnak a májba, a lépbe, a vesébe, a csontvelőbe, illetve az ivarszervekbe. Mindez a fertőző anyag felvétele után már 2—5 nap múlva bekövetkezhet. A betegség legtöbbször idült formában mutatkozik. A világos sárgásbarna, zsírosán elit máj állományában néha kevesebb, máskor igen nagy számú gümőt találhatunk. Az újabb szóródások miatt a nagyobb gócok mellett egészen kis, tűszúrásnyi tuberkulumok is kialakulnak. A májban levő gümők szürkésfehérek, szalonnás fényűek, metszéslapjuk hol egynemű, hol pedig széli részén szürkésfehér, üvegszerű, közepén pedig sárgás, sajtos állományú elváltozásokként láthatók (köves máj). Az ilyen elváltozást mutató máj állománya törékeny, ami miatt már az enyhébb behatások (megfogás, ágra való felugrás) is az állat hirtelen, belső elvérzéséből eredő elhullására vezethetnek. Az egyébként alig babnyi lép a gümőkóros elváltozások miatt egészen tojásnyira nagyobbodhat és az állományában levő gócok a májban találhatókra emlékeztetnek, csak azoknál rendszerint nagyobbak. A kölesnyi—mogyorónyi, szürkés, gümőkóros gócok a belek savóshártyáján — ennek csaknem teljes hosszában — is gyakoriak. A nyálkahártya felől a növedékeknek megfelelő területeken kölesnyi—fillérnyi, felhányt szélű, sárgásszürke, törmelékes anyaggal fedett fekélyek láthatók. Ezekből a fekélyekből a gümőbaktériumok nagy mennyiségben ürülnek, és a bélsárral összekeveredve a környezet állandó fertőződését idézik elő. Ritkábban előfordul a petefészkek, a herék és az ízületek, valamint az izomzat gümőkóros megbetegedése is."