dr. Mátrai Gábor: A muflon és vadászata

"Üzekedés után a középkorú és öregebb kosok különválnak, és rendszerint 3-5 egyedből álló koscsapatot alkotnak. A koscsapatokban néha fiatal, 1-2 éves állat is található. Az öreg kosok kettesével-hármasával, ritkán egyedül járnak. Az anyajuhok, a bárányok, a jerkék, a fiatal kosok együtt maradnak 6—10-es vagy nagyobb, 20—30-as vegyes csapatokban. Ha a területen sok az öreg anyajuh, ezek önállóságra való törekvése miatt inkább több kisebb csapat alakul ki. A koscsapatokban rendszerint a legerősebb egyed a vezető, a vegyes csapatokban pedig a legtapasztaltabb, kezdeményező, korosabb anyajuh veszi át a vezető szerepet. A csapaton belüli hely, a rangsor, rendszerint harcok, verekedések révén dől el.
A muflonok között a rangviszálykodás nem jelentős. A csapat egyedei a vezérállattal szemben — valószínű a kifejlett nyájösztön miatt - passzívan viselkednek. Az öregebb anyajuh köré csoportosulnak a „kiscsaládok", ezek között rendszerint rokonsági kapcsolatok is vannak. A csapat mozgását, a kialakult napi és évi ciklusnak megfelelően (tér- és időben rendszer), a vezérállat szabja meg. A veszélyhelyzeteket a csapat bármely tagja észlelheti és jelezheti, de a menekülésre általában a vezérállat adja meg a jelt - rövid, éles füttyentő hanggal —, és elindulva ő szabja meg a menekülés irányát (18. ábra). A veszélyhelyzet jelzése több módon történik. Az állat nyugtalanul mozog, forog, miközben szaglászik, fülel, első lábával dobbant, illetve dobol a földön. A vezéregyed a csapat legelése, mozgása, pihenése közben úgy helyezkedik el, hogy a terepet jól áttekintve legelsőnek tudja észlelni a veszélyhelyzetet. Ha lelőjük a vezérjuhot, a csapatban pánik tör ki. Észlelik a veszélyhelyzetet, de határozatlanul ide-oda szaladgálnak, mivel nincs aki a menekülés irányát megszabja. Ezután több napra felborul a rend a csapatban, míg egy másik anyajuh át nem veszi a vezető szerepét.
A napi tevékenységnek egyik állandó eleme a játék. A fiatal muflonok nagyon játékos természetűek. Nyájban élnek, így több bárány van együtt. Az anyajuhok kezdetben szigorú, majd később egyre lazuló felügyeletével folyik a szórakozás. A bárányok az idősebb egyedek körül vagy a csapat mellett féktelenül kergetőznek, ráugrálnak egymásra. Bozsik Pál hivatásos vadász figyelte meg a Mátrában a következő jelenetet: három bárány játszott, igyekeztek föl egy kiemelkedő sziklás dombra. A dombtetőn nagy tülekedésbe kezdtek. A letaszított bárány rögtön szaladt vissza a játszótérre, hogy megszerezze az uralmat a sziklatetőn. Valószínű, hogy az efféle játék közben szelíd formában, lassan kialakul a rangsor az évjárat egyedei között, s ez a későbbi csapatéletben is megmarad.
A korosabb állatok is játszanak, mozdulataik azonban már nem olyan gyerekesek, mint a bárányoké, a kosok játékos összeugrása korántsem olyan heves, mint az üzekedési harc.
A koscsapatok rendszerint a vegyes csapatok környezetében tartózkodnak, de nem tartanak velük kapcsolatot."