Dr. Sárkány Pál - Vallus Pál: A vadászat kézikönyve

"Nem magyar viszonyok közötti eset, de mint-szélsőséges példa nálunk is ismert, hogy az elefántvadászok részletesen és gondosan tanulmányozzák az elefánt fejének csontos vázát: mekkorák és hogyan helyezkednek el az üregek, hogyan ékelődnek be az agyarak, hol van az a rész, ahol legbiztosabb a golyó behatolása a központi idegrendszerbe. A szív, a tüdő, a nagy vérerek fekvése és lefutása szintén lényeges. Ezek tudása vagy nem tudása az elefántvadászoknál régen az életet és halált jelentette.
A mi európai viszonyaink között ez nem érvényesül ilyen súlyosan, de a humánus, gyors, biztos és legkevesebb szenvedést okozó lövés érdekében a mi nagyvadjaink csontos vázának felépítésével, szerveik fekvésével minden vadásznak tisztában kell lennie, hogy tudatlanságával ne vétsen a vadászetika ellen. Ezért van az, hogy minden részletes vadászati munka a szarvas, az őz, a vaddisznó stb. anatómiájáról rajzokkal és leírással ad tájékoztatást. Több anatómiai ismeret kevesebb dögre lőtt, elveszett nagyvadat jelent. A vad lőjelzésének ismerete is anatómiai tájékozottságot igényel, mert a két általános fogalom, a „kemény" és a „puha" lövés mögött is anatómiai háttér van.
Ugyanezek a kérdések a madaraknál már nem ebben a formában jelentkeznek. A túzokot kivéve — amelyet golyóval ejtenek el — minden egyéb hasznos és káros vadászható madárra söréttel lőnek. Itt a testtájak kikeresése a lövésnél csak annyiban jön szóba, hogy a repülővad elejtésére is a jó tempójú..."