Budapest, 1972. Mezőgazdasági Kiadó, 204 oldal, 61 ábrával illusztrálva, kiadói papírborítóban, kisebb szakadások a borító szélén, jó állapotban.
4900 Ft
"Sajnos e nagy vizek általános üdülési érdekeltségüknél fogva manapság egyre inkább elveszítik biológiai jelentőségüket. Természetvédelmi és vadgazdasági szempontból még a Fertő maradt leginkább épségben, azonban 340 négyzetkilométeres terjedelméből csupán tizedrésznyi víz terül el magyar területen. A Balaton 590 és a Velencei-tó 26 négyzetkilométeres vízfelülete tavasztól őszig rendkívül háborgatott. Fészkelés tekintetében a Balaton ma már alig jelentős, Velencei-tavunk egyes szakaszai azonban még továbbra is értékesek. Mindkét nagyvíz vonulásidőben jut érdemlegesebb szerephez, amikor a Velencei-tó természetvédelmi területein tízezres kacsatömegek gyülekeznek, és az elhagyatott Balatonon zajlik le késő ősztől kora tavaszig Kárpát-medencei vonatkozásban a legmozgalmasabb bukóréce-vonulás.
Az alföldi puszták kifejezetten eutróf, számtalan szikes taván találjuk hazai vízivadunk legjellegzetesebb életterét. E sajátos környezetben az iszapos tocsogók félméteres mélységű „tavakkal", vízborításos időszakok félsivatagra emlékeztető száraz hónapokkal váltakoznak. A madárvilág mindenkori összetétele is az életviszonyok gyors változását tükrözi. Az alföldi népnyelv is „fehér" meg „fekete tavak" néven különíti el a hazai szikes vizek biológiai szempontból is különböző két típusát, ahol az állatok környezetválasztása olyan következetesen megmutatkozik. Elszikesedés szempontjából a fehér tavak fiatalabb képződmények. Ezek vize zavaros, átlátszatlan, és kiszáradáskor hófehéren csillogó sókivirágzás borítja a felrepedezett aljzatot. A fekete tavak ezzel szemben már idősebb állapotot tükröznek, amikor az iszapréteg sok szerves anyagot tartalmaz, és az elfolyósodott humusztól sötétbarnára színeződik a tiszta, átlátszó víz. A fehér tavak növényzete gyér, törpe növésű, jellemző rá a sótűrő fajok együttese, a fekete tavakon viszont már gazdag partszéli növényzet magasodik. A sós víztől nem idegenkedő, nyílt zátonyos helyeket kedvelő vízimadárfajok így inkább a fehér, a rejtett életkörülményekhez ragaszkodók viszont a fekete tavakhoz vonzódnak. Sokszor nem könnyű eldönteni, hogy az érdekelt madár fehér vagy fekete vizek lakója-e, mert e két sziktípus többnyire mozaikszerűen keveredve, kis területeken szolgáltatja az.."