Debrecen, 2002. Pedellus Tankönyvkiadó, 152 oldal, kiadói papírborítóban, új állapotban.
4490 Ft
Az ismeretszintű tanulás csupán a tények - például nevek vagy dátumok megőrzését igényli. Közeli rokona a magolásnak, a tények bebiflázásának. Ilyen 5zintű kérdéseket alkalmazott Rothkopf az 1966-os kutatásában. A megértés szintű kérdések már bonyolultabbak, mivel azt igénylik a tanulóktól, hogy a megtanulandó anyagot a saját szávaiikkal adják vissza. Az alkalmazás-szintű tanulás az információk meghatározott formában való hasznosítását igényli. A megértés és az alkalmazás közötti különbséget egy példával világítjuk meg: az előbbi esetében a tanuló elmagyarázza, hogy mi az alliteráció, az utóbbi esetében ténylegesen használja az alliterációt az írásbeli munkájában. Az elemzésszintű tanulás még bonyolultabb, mivel a tanulóknak alkotóelemeire kell tudni szednie az információt úgy, hogy az összes alkotóelem közötti összefüggés világos legyen. Például, ha azt kérik tőlünk, hogy hasonlítsuk össze a feldolgozási szintek elméletét a sémaelmélettel, mindkét elméletet ízekre kell szednünk, és egyik részt a másikkal összevetnünk. A szintézis szintű tanulás a meglévő ismeretek új mód való egybeszervezését igényli. Például: A megértésről eddig olvasottak alapján milyen szempontokat vennénk figyelembe, ha tanítványaink szövegmegértését szeretnénk felmérni? Ennek megválaszolásához a meglévő ismereteinket kell összegondolni. Az értékelésszintű tanulás valaminek a megítélését igényli a tanulótól a meglévő tudása alapján. Például lejátszanak nekünk három videokazettát egy-egy tanítási óráról, és azt kell megítélni, hogy az egyes pedagógusok mennyire alkalmazták a kognitív pszichológia elveit a tanításban. Ha a vonatkozó kutatásokat áttekintve összevetjük a kérdéseket a tanulással, érdekes tényekre bukkanunk. Az ismeretszintű kérdések csak az ismeret-szintű tanulást serkentik, továbbá elsősorban a célirányos tanulást befolyásolják (Andre, 1987b). A megértésszintű kérdések szintén erőteljes hatást gyakorolnak a célirányos tanulásra, a véletlenszerű tanulásra kevésbé hatna k (Hamaker, 1986; Muth, Glynn, Britton és Graves, 1988).