Eötvös Károly: A ki örökké bujdosott és egyéb elbeszélések

"Az éjszakákat a pusztán töltötték. Nukhár bej sátor alatt, cserkeszei és a francziák pedig szabad ég alatt. Lovaikat egész éjjel vezetéken kellett legeltetni, mert kötelük nem volt, hogy kipányvázhatták volna őket. A francziák mégis nyugodtan töltötték mind a nappalt, mind az éjszakát, csak az esett nehezükre, hogy ivó vizük meglehetős sós volt.
Másnap, mint az előző napon is, újra megtettek mintegy 35—40 versztnyi utat. Néhány sós tavat átgázolva és kikerülve, végre kiértek a pusztából s estére elérték Szadováját, mely félig kozák, félig tatár városka s mely már hegyes és erdős vidéken fekszik.
Innentől kezdve minden különös baleset vagy kaland nélkül tíz napig utaztak egyfolytában mindig dél felé s hátrahagytak vagy kétszáz versztnyi utat. Pryutnája mellett egy nagy tavon kellett átgázolniuk, melynek közepén egy buja fűvel benőtt szigeten vezetett útjok. Miután lovaik a tíz napi útban a gyér és aszú fű miatt igen lesoványodtak és elerőtlenedtek: itt e szigeten tartottak két napi pihenőt. Egy lovuk mégis beleveszett az iszapba, úgy hogy egy franczia kénytelen volt egyik erősebb lovon másik társa mellé ülni, hogy tovább mehessenek. Egy tanyán kozákoktól vettek egy lovat 12 rubelért s augusztus elejére elérték Derbetovszkóját, egy folyó partján fekvő kozák városkát.
Itt megváltoztatták útjuk irányát. Letértek a dél felé vezető járt útról s nyugotra fordultak félig dombos, félig puszta vidéken, itt-ott ligetes dombokon, homok-buczkákon, úttalan irányban. Nukhár bejnek és légényeinek csodálatos helyismerettel és tájösztönnel kellett birniok, hogy e lakatlan vidéken el nem tévedtek.
Három napi bolyongás után végre a Manics folyamhoz értek, melyen egy mellékfolyó beömlésénél gázlót találván, szerencsésen átgázoltak. A következő napon egy kozák városba, Medvieszjébe értek, hol egy sajátságos balesetet alig tudtak kikerülni.
Midőn ugyanis a városon át lovagoltak, hogy a város nyugoti oldalán fekvő szállóhelyen megtelepedjenek, egy kozák legény rugtatott utánuk azzal a parancscsal, hogy menten siessenek a kormányzó úr elé. Nukhár némileg meg volt lepve, a francziák pedig megijedve, noha Nukhár tudni látszott, hogy Medvieszjében nem székel kormányzó."