Budapest, 2007. Aquila Kiadó, 302 oldal, kiadói papírborítóban, jó állapotban.
790 Ft
"És hivatalosan? Elmúltak már azok az idők, amikor egy Heinrich Schliemann a saját szakállára ásta ki egész Tróját... Még a tekintélyes archeológiái intézményeknek is sok fáradságukba telik, míg megkapnak egy-egy ásatási engedélyt. A fejlődő országok, amelyeknek területén a kutatás tárgyai megtalálhatók, bizalmatlanok lettek, hivatalaikban általános a korrupció. Az ásatási engedély megadásának feltételeként óriási anyagi biztosítékokat követelnek. Az ásatások vezetését át kell engedni a hazaiaknak - hiszen a felfedezés dicsősége őket kell hogy megillesse! Nem, nem is tápláltam hiú ábrándokat, hogy egyszerű polgárként megkapom az engedélyt. Eléggé járatos vagyok a régészet nagy dzsungeleiben, így nagyon jól tudom, hogy formanyomtatványok egész erdején kell átverekedni magam, hogy a hatóságokat „megnyerhessem", aztán esetleg mégis hoppon maradok valamelyik bizottság előtt. A fejlődő országokban soha senki sem illetékes, soha senki sem mondhatja ki a döntő hatalmi szót, minden hivatalnok sanda szemel mustrálja a kérvényezőt, az idegölő bürokrácia könnyen kedvét szegi az embernek. Magánszemélynek minimális esélye sincs.
Ez egy olyan nemzetközi szervezetnek való feladat, amely általánosan jó hírnévnek örvend, és sok országban vannak tagjai, így sikerülhet olyan régészeti projekteket elindítani, amelyekbe a hivatalos (és még mindig nagyon konzervatív) archeológia nem merne belevágni.
Évek óta keményen dolgozunk egy ilyen szervezet felépítésén. Ebből a könyvből megtudhatják, mi az ANCIENT ASTKONAUT SOCIETY, és milyen célokat tűzött ki illata elé."