Budapest, 1970. Móra Kiadó, 452 oldal, kiadói egészvászon-kötésben, a papírborító hosszanti széle kopottas, egyébként jó állapotban.
1490 Ft
"Márpedig ez a kétféle szempont nem tett jót a családi összhangnak, amelyet még Vilma néni is kevergetett, pillanatnyi érdekeinek megfelelően. Természetesen ez a látszólagos széthúzás nem volt sem veszedelmes, sem tragikus. Abban az időben közismert nevelési eszköz volt a pálca, mégpedig a mogyorópálca, amely — sajnos - kertünkben termett. Ez a termés évenként össze lett gyűjtve mint a nevelés hivatalos eszköze, és bár sokat átkoztam, ma már világosan látom, hogy elhamarkodott álláspont volt száműzni ezt a komoly eszközt a tansegédlet fegyvertárából. Ezen persze nem vitatkozom a hozzáértőkkel, a neveléstudomány hivatott doktoraival, csak az otthonokra mutatok, a széthullott erkölccsel megáldott Világra, a háborúkra mutatok, a nemzeti egoizmus csatatereire, a bűnözés statisztikájára s az összkomfortos, kényelmes és óriási börtönökre.
(Bocsánatot kérek az esetleg felháborodott szakértőktől; mindez csak az én magányos véleményem, amelyet, ha már így érzem, talán jogom is volt leírni.)
Géza bátyám tehát alkalmilag el lett fenekelve, amelyet nem enyhített sem az anyai részvét, sem ár rokon hölgyek felháborodása, hogy :,,Árpád kegyetlenül bánik a kis árvával..."
Be kell azonban vallanom, hogy a két testvér összeütközése egy, családunkban közös szenvedélyre vezethető vissza, amelyet én már két oldalról is örököltem: a vadászat szinte leküzdhetetlen szenvedélyére. A különbség csak annyi volt, hogy apám és minden nagybátyám szenvedélyes vadász volt a törvény által szabályozott kereteken belül, míg Géza bátyám már tízéves korában a törvény keretein kívül vadászhatott csak, mégpedig csúzlival és majdnem kivétel nélkül a hasznos és kedves éneklőmadarakra.
Ezek pedig apámnak féltve őrzött kedvencei voltak."