Frei Tamás: 2015 - A káosz éve és a magyar elit háborúja

"Azt se tudja, hogy kiket tapos maga alá. Fruzsika? Ki a franc az? Mit tud erre mondani? André megértette, felfogta, még jobban megértette és még jobban felfogta. Nem őróla szól ez, persze, igen, világos.
De amúgy sem ezért jött, nem önmagáért.
Nem üzletelni akar Csák Mátéval, hanem javítani az arányokon. És megtalálni Áron Krisztinát. Kicsit segíteni. Búcsúzásként talán, mielőtt újra másik életet kezd valahol. Ezúttal mégsem hagyni, hogy Magyarországon megint a rosszak győzzenek. Úgyhogy folytatta a felsorolást.
- A miniszterelnök elleni merénylet, Áron Krisztina elrablása, dereng már valami? - Azonnal látta Kocsis arcán, hogy dereng bizony. - Ciprus például. A kést elsősorban Áron Krisztina miatt kaptad a tenyeredbe, hogy megmondd, hová dugtad. Fruzsika miatt legfeljebb csak mélyebbre ment.
Barbara felnézett. Az utolsó fél percben már egész tisztán értette ezt az Ericet vagy Andrét vagy kicsodát. Kinyitotta a szemét, ölébe ejtette a tenyerét, és nézte a jelenetet. Nem szólalt meg, betartotta a némasági ígéretét, de Áron Krisztina neve ismerősen csengett neki. Már kétszer is olvasott róla a National Geographicban. Azon kevés magyarok egyike volt, akikről Barbara tudott, és érdekelte, amit csinálnak. Egy nyugatias magyar. Nem a szokásos hónaljszag, ízlés, elegancia. A távolból is kedvelte, és most érteni akarta, hogy mi köze van hozzá Kocsisnak. Mi az, hogy Áron Krisztina elrablása?"