Frei Tamás: A bankár - Milliárdos lesz, ha Magyarország csődbe megy

"- Foglaljon helyet, kisasszony! Parancsol esetleg
egy forró teát, látom, átfázott. Mr. Mack mindjárt jön. - Mr. Mack? Csak ilyen póriasán? Semmi lord, báró vagy ilyesmi? Hogyhogy még nem vett magának valami kutyabőrt? Nem, nem kérek teát, rázta a fejét Adrienn, aztán tényleg hagyta, hogy a ház hasson rá. A belsőépítész remek munkát végzett, igazi élmény volt körbenézni. A hófehér ablakkeretek elegáns kontrasztban álltak a koromfekete selyemfüggönyökkel. A falakon francia gobelinek, a sötétbarnára lakkozott antik parkettán pedig dús, megkopott perzsaszőnyegek. Néhány kínai rózsafabútor, itt-ott afrikai állatbőrök és szétszórva lovakról készített régi olajfestmények. Világot látott, nagy múltú család sarja lakik itt, ordította Adrienn felé a szoba, olyan férfi, akit még ebben a rohanó, elkorcsosult világban is lenyűgöz a százötven évvel ezelőtt rekordokat felállító versenylovak eleganciája, ahogy büszkén nézik a végtelen és üres angol tájat.
- Dzsohán, a kalózlány. - Larrynek ezek szerint ez lett a fétise. Egy kalózlányt szeretne megdugni. Ebben reménykedik. Adrienn hagyta, hogy a tőzsdecápa azt higgye, működött a csajozós eszköztár, a komornyik meg az összes belsőépítész által összehordott katyvasz.
- Melyik a kedvence, Larry? - mutatott köszönés nélkül a lovak portréi felé, egyelőre rá sem nézve a férfira, hadd eméssze kicsit a jelentéktelenség ijesztő élményét. Közben pedig próbált olyan arcot vágni, mint akit a bambán ácsorgó állatok sokkal inkább lázba hoznak, mint Larry felbukkanása."