Frei Tamás: A megmentő - Magyarország sorsa és egy szerelem a tét

"És már kész is volt. A plasztikbombát egy detonátornak kell felrobbantania, az adja neki a kezdő lökéshullámot. A detonátort pedig egy időzítő hozza működésbe.
Legalábbis anno, amikor a táskabombát kifejlesztették, ezt még így képzelték. Hogy a gyurmázható plasztikbombán kívül még két dolog szükséges a miniatombomba felrobbantásához, egy detonátor és egy időzítő szerkezet.
De ez a két utóbbi mostanra már egyetlen tárgyban egyesült. Időközben feltalálták ugyanis az „időceruzát". Ami ötvözi ezt a kettőt, a detonátort és az időzítőt.
Mint egy cigaretta. Pont akkora, és pont úgy is néz ki. Alumíniumból készül. Be kell rajta állítani a visszaszámlálás! időt, elindítani, és utána a plasztikbomba gyurmájába, mint egy cigarettacsikket, jó mélyen belenyomni. Mert nemcsak visszaszámlálni tud, hanem ez a kis cigaretta maga a detonátor is egyben.
Ilyen egyszerű, és már lehet is integetni... hahó, magyarok, szevasztok, viszlát! Zarko a hátizsákból három „időceruzát" tett a mellényzsebébe.
Biztosra akart menni...
André most ért a 43-as kúthoz. Egy kilométert futott a sáros , erdőben fegyverrel két és fél perc alatt. A tisztáshoz közeledve lassított, aztán végül teljesen megállt még a fák takarásában, és figyelt.
Itt sem mozdult senki, de nem is számított rá, mert a nyomok legalább hatvanpercesek voltak. Futás közben látta rajtuk, a sár száradásán, a keményedésén, úgyhogy tudta pontosan, hogy még nagyon le van maradva. Még sokat kell futnia.
De ez akkor is új helyszín, ezért itt bármi megtörténhet. Úgyhogy figyelt. Szeme pásztázta a terepet, látta a gázkutat, és azonnal észrevette a fűben fekvő férfit is."