Garami Erika: Pénztörténet

"A római pénzek között gyakoriak a hamisítványok és az utánzatok. Nem csak korabeliek, de antik stílusú, reneszánsz és modern koriak is léteznek. Az cgykorúak többsége a távöli provinciákban készült, így Pannóniában is. Például bronzból utánozták az eredetileg ezüstből vert pénzeket. A valódiságot az érmén maradandó nyomokat hagyó bevágásokkal ellenőrizték. Olyan érméket is forgalomba hoztak, amelyek belső magja rézből, esetleg vasból készült, és nagyon vékony ezüstréteggel vonták be. A pénz fajsúlyának megmérésével ma könnyen leleplezhetek a hamisítványok. A bélelt, suberatus pénzeket az állam adta ki az állami bevételek növelése céljából. A bélelt dénárok elleni védekezésül az ezüstpénzek szélét bevagdosták, hogy meg lehessen győződni arról, hogy a teljes érme vagy csak a bevonat készült ezüstből. A pénzek elfogadása iránti bizalom erősítésére, és hogy könnyen meg lehessen őket különböztetni a suberatus pénzektől, egy ideig nagy népszerűségnek örvendő fogazott szélű (serratus) pénzeket vertek. A köztársaság kori öntött technika elmaradt, a császárkorban már csak vert pénzek voltak. Ebben a korban a pénzek átverése sem ritka, például az ellencsászárok esetében, aki nem rendelkeztek pénzlapkával. A divatból készítettek között olyan veretek is szép számmal akadnak, amelyek eredetije nem is létezett, azaz maga az éremkép is kitalált, fiktív."