Giovanni Boccaccio: Dekameron I-II.

"Midőn Pampinea bevégezte novelláját, és az egész társaság fölöttébb magasztalta Cisti visszavágását és bőkezűségét, parancsolta a Királynő, hogy utána Lauretta beszéljen, ki is vidáman ekképpen fogott szóba:
- Kedves hölgyeim, előbb Pampinea, az imént pedig Filoména igen helyesen mutattak reá, mily szép a tréfás mondás, és mily csekély ebben a mi tehetségünk; mivel pedig erről nem szükséges többet beszélnem, az elmondottakon kívül csak arra kívánlak benneteket emlékeztetni, hogy a tréfás mondásoknak az a tulajdonságok, miképpen úgy kell megharapniok a hallgatót, mint ahogy a bárány harap, nem pedig miként a kutya: mivelhogy ha a tréfás mondás kutya módra harapna, nem volna tréfa, hanem bántalom. Madonna Oretta mondása és Cisti felelete pompásan eltalálta ezt a módot. Az is igaz, hogy ha az ember visszavág valamire, és a visszavágás úgy harap, mint a kutya, abban nincs semmi kivetnivaló, ha előbb őt érte a kutyaharapás, míg ellenben elítélendő volna az ilyen visszavágás, ha az illetőt nem bántották; éppen ezért vigyázni kell, hogy hogyan, mikor* kivel és hol tréfálkozik az ember. Mivel pedig emez dolgokra kevés ügyet vetett egyik főpapunk, a harapását éppoly kemény harapással viszonozták; ezt akafom megbizonyítani nektek egy kis novellában.

Midőn Antonio d'Orso uram volt Firenze városának püspöke, érdemes és bölcs főpap, érkezett Firenzébe valamely Dego della Ratta nevezetű nemes katalán úr, Róbert királynak marsallja. Mivel pedig daliás férfiú és nagy szoknyavadász volt, történt, hogy valamennyi firenzei szép hölgyek között különösképpen megtetszett neki ama szép asszony, ki a fent
mondott püspök bátyjának unokája volt. Mivel pedig, megtudta, hogy ennek férje, bár előkelő családból származott, zsu-gori és aljas ember, megegyezett vele, hogy ad néki ötszáz aranyforintot, s annak fejtben az megengedi, hogy egy éjszakát feleségével töltsön; minekutána pedig az asszonnyal töltötte az éjszakát, ámbár annak akaratja ellenére, kifizette annak férjét akkoriban használatos ezüstgarasokkal, melyeket megaranyozott. Mikor pedig ennek székében híre ment, az aljas férj a károsodáson felül csúfságra is jutott; azonban a püspök okos ember lévén úgy tette magát, mintha minderről mit sem tudna."