Göldi-Gorka: A rovarok szerepe a betegségek előidézésében és terjesztésében

"Fontos tudni, hogy a méhek, darazsak stb. nern közömbösek a saját mérgük iránt; mérgük saját fajtársaikra is hat, ezért pl. a dolgozó méhek mérgükkel ölik meg a nélkülözhetővé vált heréket, az ellenséges törzsekből származó hangyák szintén fulánkkal és méreggel harczolnak. A néphit szerint a hangyasav kiváló szer a köszvény ellen s az a vélemény is szettében elterjedt, hogy az izületi csúztól meggyötört embernek nagy hasznára válik, ha méhekkel csípetteti magát. Erdős hegyes vidékeken az ú. n. »hangyaszesz« előállítása czéljából a nagy, vörös erdei hangyákat sok helyen gyűjtik, a mi érdemes foglalkozás a szegény erdei csavargók számára. A hangyaszeszt sok helyen orvosságként használják.
A trópusokon nagyon félnek a brazíliai tűzhangyák (Solenopsis geminata) méregvaladékának égető hatásától, a mi néhol valóban országos csapás és egyes helyeket nagyon rossz hírbe hozott. Ezek az állatok bizonyos fokig hajlamosak a húsevésre. Emlékszem egy esetre, amikor családom egyik tagjának hirtelen támadt őrjítő fájdalmát a hallójáratába mászott tűzhangya okozta, a melyet azután csak hígított szeszszel lehetett kihajtani. Teljesen lehetséges, hogy pl. védtelen csecsemőt ezek az állatok a legrettenetesebb kínok között halálra gyötörhetnek. Irtóztató csípéséről híres a nagytermetű, de csupán kisebb létszámú telepekben együttéíő Dino-ponera grandis nevű fekete hangya, melyből többet egyes Amazonvidéki indiántörzsek bizonyos fajta állati szőrökből készített táskába szoktak rakni s a fiatalság és az ifjú harczosok bátorságának egyik legkiválóbb próbaköve, ha fájdalmuk legkisebb jelének kifejezése nélkül tűrik a kezükben tartott rovarok szur-kálását. Rendkívüli fájdalmat okoznak csípésükkel a hangyákkal közel rokon és azokkal sokszor összetévesztett pompás színű pók-hangyák (Mutilla) is, a melyek közül egyeseknek nyilvánvalóan félelemgerjesztő (deinochrom) színezetű rajzolatuk van."