Gróf Apponyi Henrik: Úti-és vadásznaplóm Indiából és a Himalájából

"mintegy 11 000 láb, vagyis közel 3500 méter magasságban voltak. Ilyen magasra még sohasem jutottam. Mindamellett egészen jól ment a kapaszkodás, noha a hegy rendkívül meredek volt. Igaz, hogy minden félórában pihenőt tartottunk, és megfigyeltük a markhorcsapatot. Amidőn déltájban már az út háromnegyed része mögöttünk állt, észrevettük, hogy a bakok néhány száz lépéssel jobb felé elhúzódtak. Gyorsabban kellett felérnünk tehát, és végre körülbelül háromszáz lépésre meg is közelítettük a markhorokat. Három erős bak már megint elfeküdt, és sajnos mind egyenesen háttal fordult felénk, úgyhogy nem lőhettem a keskeny célra. Hanem az élmény mégis nagyszerű volt, jó látcsővel megfigyelni ezeket a ritka állatokat, aminőket tudtommal magyar és osztrák ismerőseink közül egyedül csak Hoyos gróf ejtett el. A német vadászok közül is csupán egy Kayserling gróf lőtt markhort. Különösen a szélben csapkodó hosszú, patriarkális szakáll teszi ezt az állatot oly páratlanul impozánssá. Tisztán emlékszem arra az időre, amikor a gimnáziumban, a természetrajzkönyvben megláttam az első markhor képét - akkor is arról álmodoztam, vajon lőhetnék-e egyet valaha életemben!
Lehetetlen volt közelebb jutni, mert két meredek, járhatatlan vízmosás választott el bennünket a markhoroktól. Már éppen füttyenteni akartam, hogy felkeljen a vad, mert ülő vadra ilyen distanciára lőni nem sportszerű, amidőn az egyik markhor magától felállt. Most először láttam markhort teljes pompájában magam előtt lőtávolon belül, és bevallom, nagyon izgatott voltam. Hozzá még igen kényelmetlen helyzetből kellett lőnöm, egy ferde sziklanyúlványra támaszkodva. Hallottam a golyó becsapódását az állat testébe, s a bak jelzett is némileg, de sajnos azonnal eltűnt a túlsó oldalon. Féltem, hogy puhán van lőve, és nagyon bántott a dolog, mert azt hittem, hogy a járhatatlan sziklák közt sohasem fogjuk megtalálni ezt a ritka állatot. A fárasztó, nehéz út tehát hiábavaló volt, és ki tudja, lesz-e még egyszer ilyen jó alkalom! Egészen magamon kívül voltam."