Guy Breton: A királyi szoknyavadász

Ilyen mozgalmas életet élt a király, amikor Medici Mária királyné a karnevál ünnepére táncjátékot taníttatott be, melyben az udvar legszebb lányai szerepeltek. Köztük volt az ifjú Charlotte de Montmorency is, ez a tizennégy és fél éves, elragadó, szőke lányka. „Nem lehetett nála szebb és vidámabb teremtést látni”, írja róla Tallemant des Réaux. Dreux du Radier pedig hozzáteszi: „Szelíd tekintete a legérzéketlenebbeket is gyöngédségre indította..” Minthogy a próbák a király szobája melletti teremben folytak, IV. Henrik egy nap a félig nyitott ajtón át megpillantotta de Montmorency kisasszony arcocskáját. Elbűvölve rögtön átment a terembe, hogy végig nézze a táncjáték próbáját. A Történetek szerzője leírja, hogy „ A hölgyek nimfának voltak öltözve, és az egyik résznél felemelték dárdájukat, mintha el akarták volna hajítani. Montmorency kisasszony épp szemben állt a királlyal, amikor a dárdát felemelte, s úgy tűnt, mintha át akarta volna döfni vele. A király utána azt mondta, hogy a kisasszony olyan bájosan végezte ezt a mozdulatot, hogy csakugyan szíven találta, s azt hitte, menten elájul.” Nyomban a szobájába akarta vinni Charlotte-ot, ám ő tiltakozott, mondván, hogy még nagyon fiatal, s különben is, őt Franęois de Bassompierre-nek ígérték. IV. Henrik nem szerette a félmegoldásokat: felbonttatta az eljegyzést, és „abban a reményben, hogy egy elnéző férjjel lesz dolga”, a kis Montmorency lányt Condé herceghez adta feleségül, akiről azt rebesgették, hogy a fiúkat szereti. Néhány héten át Condé csakugyan közönyösen szemlélte a király mesterkedéseit, ámbár a nyugtalan szenvedély minden jelét magán viselte. Tetszeni akart, folyton átöltözött, mosakodott, illatosította magát, megnyírta a szakállát, egyszóval úgy készülődött, mint egy násztáncra induló kakas.