Hapák József-Sólymos Szilveszter: Pannonhalma

"Sokakat megigézett már ez a középkori bencés vár a Bakony hegység egyik 282 m magas pontján. Önmagában, de nem önmagáért áll több mint ezer év óta. Az Úr különös gondviselő szeretetének, törődésének a jele, hogy ma hálával tekinthet vissza múltjára, és felelőséggel nézhet előre, jövőjére. Ez a képeskönyv a bencés vár történelmének ezer évét kívánja felidézni, megszólaltatni a fennmaradt emlékek révén, és bemutatni a mának; megpróbálja életre kelteni azok munkásságát, akik az ezeréves múltat a mindenkori jelen és jövő feladataival próbálták és próbálják egybeötvözni. A monostor lakói: a bencések. Akik a Várban laknak, Szent Benedek fiai. A Benedek név becézett alakja a Bence, innét a bencés megnevezés. A bencések Szent Benedeket és tanítását követik életformájukban, és a szerzetesek közé tartoznak, azaz olyan keresztények, akik az evangéliumot sajátos radikalizmussal kívánják megélni, elsősorban az evangéliumi tanácsok: a szegénység, az önkéntes szüzesség és az engedelmesség, vagyis az elöljárónak való alárendeltség vállalásával. Ennek az önként vállalt életformának a csírái a megtalálhatókaz evangéliumban, és az első századoktól kezdve mindig voltak, akik ezt különböző módon gyakorolták. A világtól való elvonulásnak ez az életmódja jelentősen megerősödött a 4. századtól kezdve, amikor 313-ban Nagy Konstantin türelmi rendeletével a keresztényeknek teljes szabadságot adott, sőt kereszténységet államvallássá tette. Ekkor nem kevesen meggyőződés nélkül léptek a keresztények közé, illetőleg oda beleszülettek. A felhígult keresztény élettel sokan elégedetlenné váltak, és kivonultak a pusztába, hogy a magányban remeteéletet éljenek, vagy közösségeket alkottak, hogy ott valósítsák meg az igazi evangéliumi életet. Ezek a remeték vagy közösségben élő keresztények az első szerzetesek. Köztük a nyugati világban kiemelkedő szerepe van Szent Benedeknek."