Helmut és Renate Grünert: Gombák

"A gombák zöld színanyag nélküli szervezetek, amelyek a többé-kevésbé megnyúlt, egymással összekapcsolódó és elágazó egy- vagy többmagvú sejtekből (hifa) állnak. A sejtfalak főleg kitinből és cellulózból épülnek fel. A kitin nem fordul elő a zöld növényekben, viszont lényeges alkotóeleme a rovarok külső vázának, A könyvben tárgyalandó „magasabbrendű" gombák szerves anyagon élnek, többnyire a föld alatt a talajban, az avarban, elhalt-és élő fákon, fakérgen vagy alatta, ürüléken, tollakon, rovarlárvákon stb, A gombasejtek szövedéke, a micélium nagyon eltérő megjelenésű és színű lehet, ami a termőtest tönkjének alján gyakran jól látható. Többnyire fonalasán vagy pókhálószerűén nő, de vastag fonatokat vagy csomós, szilárd, sőt nagyon kemény képződményeket is alkothat (sklemtium); lásd még a tüskegombát (Grifola umbellata) a 238. oldalon,
Amit mi gombaként ismerünk és gyűjtünk, az a gombák termőteste, A fajok azonosítása túlnyomórészt a termőtest alapján történik, A termőtestben, illetve rajta fejlődnek az elterjesztésükhöz fontos spórák.
Több, rendszertannal foglalkozó tudós hajlik arra, hogy a gombákat a növények és az állatok mellett, azokkal egy szinten álló, önálló országba sorolja, ami a sejt szerkezetével, a gombák sajátosságaival és életmódjával (pl. a klorofill hiánya) indokolható. A legkülönfélébb gombákat és hozzá-
juk hasonló szervezeteket biológiai szempontok szerint újabban egy „természetes" rendszerbe foglalják össze. Sok részlet igényel azonban még további vizsgálatokat, így ez a rendszer állandó változásban van, Újra meg újra felfedeznek és leírnak új fajokat, találnak szinonimákat, vagyis ugyanarra a fajra vonatkozó különböző elnevezéseket is.
Az új eredmények és besorolások nyomán változik a nevezéktan (nómenklatúra) is. Az irodalomban előforduló különböző tudományos nevek megzavarhatják az amatőr gombászt, így a változások ismerete a nevezéktan állandó nyomonkövetését igényli."