Hofer Tamás-Fél Edit: Magyar népművészet

"A népművészet, népzene, népviselet elemi erővel felfakadó új, parasztos stílusai a XIX. századi Magyarországon voltaképp az ország társadalmának megosztottságáról, történelmi útjának ellentmondásosságáról tanúskodnak. Gazdag és szerencsés országokban homogénebben haladtak a társadalom különböző csoportjai a modernizálódás útján. Magyarországon a gyorsan növő városok, ipartelepek, vasútvonalak szomszédságában azért virágozhatott egy hangsúlyozottan parasztos falusi kultúra, mert ezek a falusiak ki voltak rekesztve az átalakulás fő folyamatából. Erős szükségszerűségek tartották meg őket parasztnak egy olyan korban, mikor életformájuk már egyre korszerűtlenebbé vált. Ennek az ellentmondásos történelmi útnak nagy ára volt emberi küzdelemben, szenvedésben. A mérleg egyik serpenyőjében — ha egyáltalán ilyen mérleg felállítható — ott van az egyre nyomasztóbb falusi szegénység, küszködés — hiszen már a XIX. század közepén többségben voltak a földtelen szegényemberek, a századfordulóra pedig sötétre vált az ég a földbirtokos parasztok fölött is. Ugyanennek a történelmi helyzetnek a termékeként a másik serpenyőben azonban ott van egy eredeti és erőteljes népművészet, népzene, ami Európa simább úton járó, gyorsabban fejlődő tájain ilyen formában nem születhetett meg."