Hogyan éltek elődeink?-Fejezetek a magyar művelődés történetéből.

"Talán meglepő, hogy nem alakult másként az uralkodó osztály családjaiban sem a helyzet, holott ezeknél közös munkafeladatokról nemigen lehet beszélni. Példának említem az esztergomi Keresztény Múzeumban levő érdekes képet, amely egy 17. századi magyar főurat ábrázol családja körében. Ezen a kicsit primitív, de kedvesen közvetlen festményen a családfő mellett három felnőtt férfi, a családanyán kívül négy felnőtt nő látható. Két gyerek áll köztük. A festő mintha az életből leste volna el az egymással beszélgetők vagy házi teendőiket végzők jelenetét, a kutyussal játszó kislányt és az anyjára értelmesen figyelő kisfiút. És kifejezőén ábrázolja azt is, ami minket most érdekel, hogy a főúr családja igen sok emberből állt, nem csupán szülők és gyermekek alkották, hanem a szülők testvérei, esetleg távolabbi rokonok is.
Általános szokás volt továbbá, hogy a kiterjedt főúri vagy nemesi famíliák szegényebb tagjai, özvegyek és árvák, egy-egy gazdag és hatalmas családfő körül gyülekeztek. Azok udvarában védelmet kaptak mások zaklatásai ellen, és olyan életszínvonalon élhettek, amilyet saját jövedelmükből nem tudtak volna maguknak biztosítani. Persze, nemcsak közvetlen anyagi okai voltak a nagycsaládok összetartásának, hanem úgy mondhatnánk, szellemiek is. Nem egy főúr szervezett iskolát várában fiai és a rokon fiúk számára, sok főasszony gyűjtött maga köré serdülő lányokat. A közéletben nagyobb szerepet játszó urakhoz sokan küldték el gyermekeiket. Rokonok és közeli vagy akár távolabbi ismerősök, a hatalmasok pártfogását élvezők gyerekei nevelődtek így együtt egy-egy főúri udvarban.
A fiúk elsősorban katonáskodást tanultak, a lovaglást, a fegyverek használatát, emellett némi jogi ismereteket. A leányok a konyhán való forgolódást, hímzést, zenélést, társasági viselkedést, de a birtok életének irányítását is. Hiszen, amíg a férjük hadban volt, néha az év nagyobb részében, nekik kellett otthon helytállni. Azt mondhatjuk, mind a fiúk, mind a lányok nevelése kimondottan gyakorlati jellegű volt.
PAPP: Szervezett zeneoktatásról ebben az időben még nem lehet szó. Mind az elméleti, mind a gyakorlati tanítás jó ideig a középkori mederben folyt. A külföldi egyetemeket és főiskolákat látogató ifjak a hét szabad művészet keretén belül tanulhattak zeneelméletet. A hazai, kisebb műveltséget nyújtó, kizárólag egyházi iskolák fenntartói pusztán istentiszteleti célokat tűztek ki. Legfeljebb egyes helyeken, a humanizmus kései hatására, ókori latin költők (például Horatius) verseit énekelték a tanulók antik metrumra."