Horthy Miklósné: Napló 1944-45

"Az asszonyok feljegyzéseiben valóban központi helyet foglalt el a Horthy család férfi tagjaiért érzett aggodalom. A kormányzó német őrizetből 1945 májusában amerikai fogságba került, Niki hollétéről pedig a kiugrási kísérlet napján történt elhurcolása után több hónappal is csak annyit sikerült megtudniuk, hogy más politikai foglyokkal együtt a mauthauseni koncentrációs táborban őrzik. Ebben a helyzetben a kormányzó unokája, ifj. Horthy István felé fordult a család reménysége. Erről tanúskodik a kormányzóné január 17-i, a kis István 4. születésnapján kelt bejegyzése: „adjunk hálát a Mindenhatónak, hogy itt van ez a kedves, szép, mindenképpen jól fejlődő gyermek, ki úgy hasonlít apjához, és ki egyedüli esélye és értelme maradt rokkant életünknek". (55. oldal)
Anyós és menye naplói sok egyezést mutatnak a napi események leírásában és fogva tartóik megítélésében is. Horthy Miklósné azonban nem volt különösebben éles szemű megfigyelő, s a német, majd utóbb az amerikai fogva tartókkal egyébként is alig érintkezett. A „Schloss Waldbichl" mikrovilága sokkal élénkebben és részletesebben bontakozik ki menye, Ilona tollán, aki fiatalságának természetes kíváncsiságával fordult környezete felé, s aki - barátságos kedélyű, csinos fiatalasszony - az őrizetükre kirendelt emberekkel is könnyebben kapcsolatot tudott teremteni.
Bár a Horthy család ellátása a körülményekhez képest jónak volt mondható - az első hónapokban „diplomataellátásban" részesültek, a szükséges vizsgálatok és kezelések elvégzése céljából orvos és fogorvos látogatta őket, vasárnaponként pedig pap járt hozzájuk -, a kormányzóné mégis gyakran panaszkodott. Hogy aztán időről időre megrója magát, amiért megfeledkezett arról, hogy a legtöbben sokkal rosszabb körülmények között élnek. Különös figyelmet érdemelnek Horthy Miklósné naplójának - igen ritka - politikai vonatkozású feljegyzései. Első látásra különösnek tűnik, hogy a kormányzóné egyáltalán nem tekintette ellenségnek az angolszász hatalmakat, holott azok hadiállapotban voltak Magyarországgal. Az oroszokat (szovjeteket) is elsősorban háborús ellenségként említette, s csupán néhány utalást tett a fosztogatásaikról, kegyetlenkedéseikről terjedő hírekre."