Ian Watson: Teljes Warhammer 40.000 Univerzuma

Ahogy a lézerszikék meztelen, megbénított teste fölött lebegtek, Ey'Lindi végigmérte a tisztaság szimbólumaival és a védelem rúnáival díszített köntöst viselő idősebb sebészt. Ekkor már csak a szemgolyóját bírta mozgatni, és azt sem úgy, ahogy korábban.
Látómezejében a sebészen kívül egy csuhás, tetovált radiográfiás tartózkodott, egy fiatal férfi, akinek a fejét egy gyönyörű rézfigurákkal díszített vizsgálóműszerhez huzalozták. A szenzorormányaival a teste szerkezetét, belsejét, különböző rétegeit vizsgálgató gép úgy toronylott a műtőasztal mellett, mintha valami vérszomjas, prédára leső armadillo lenne. Lencseszemei Ey'Lindi négy, csecsemő méretű holografikus alakmását vetítették egymás mellé a levegőbe.
Az egyik hologramon a valódi testről csupán a bőr .hiányzott; Ey'Lindi valamennyi izma tisztán látszott rajta. A másik az erek bonyolult hálózatát, a különböző vastagságú vércsatornák elhelyezkedését mutatta. A harmadik az idegpályákat, a negyedik a csontvázat jelenítette meg. Az Ey'Lindi-hasonmások lassan forogtak hossztengelyük mentén; mintha láthatatlan, folyadékkal megtöltött palackokban lebegtek volna.
A hórihorgas altatóadeptus, aki az Ey'Lindi testét megbénító anyag adagolását kísérte figyelemmel, egy óriási pókra emlékeztető műszer közepén ült. A gépezet fémcsápjai kinyúltak, hogy érzéketlenné változtassák a nőt, de ügyeltek arra, hogy Ey'Lindi ne veszítse el az eszméletét, mert az elméjének a procedúra, a lezajló folyamat minden egyes részletét fel kellett fognia, meg kellett értenie. Az orgyilkos feje mellett, egy gumipárnán idősebb, ragyás arcú, gnóm külsejű orvossegéd térdelt, akinek az volt a feladata, hogy folyamatosan szavakat súgjon a páciens fülébe. Ey'Lindi hallotta a hangját, de nem látta az arcát, és nem látta a sebészeti laboratóriumban tartózkodó adeptusokat sem, akik a sztázistartályokban lévő implantokra, mirigyekre és szervekre felügyeltek.
Ey'Lindi semmit sem érzett. Nem érezte, amikor a szájába akasztották az üreges nyálelszívó kampót. Nem érezte maga alatt az asztalt, amelynek felületén ravasz kis csatornák voltak, hogy elvezessék a kiömlő vért és egyéb testnedveket. Nem bírta felemelni a fejét, a szemét is csupán egy kicsit tudta megmozdítani. Csak szeleteket látott a világból, csak duruzsolást hallott a ragyás gnóm végtelennek ígérkező litániájából.