Igali Mészáros József: A hal, a horog és az ember, 1937.

És besötétedéskor el is indul fölfelé a vízen. Minthogy egy kis borital minden nehézségen átsegített, egy másik halásszal külön ladikban én is vízre szállok és addig, míg a többiek távol vannak a tanyától, milling hálóval felszerelve elindulunk a part mentén. A magyar halásznép kedvelt kis szerszámát, a millinget, azt hiszem nagyon kevesen ismerik. Pedig bármerre megyünk is folyóvizeink mentén, különböző alakban mindenütt metaláljuk halászaink kezében. De nemcsak a formája, hanem az elnevezése is vidékenként változik s hol millingnek vagy villingnek, hol meg billingnek halljuk említeni. A halászeszközök között talán ez is a kis könnyű háló kíván legtöbb gyakorlatot a vele foglalkozó embertől. A háló alakja merőkanálhoz hasonló, melynek a vízfenék felőli része erősen megnyúlik és csúcsban végződik. Keresztben és hosszában végigvonul rajta egy-egy a szükséghez mérten meghajlított káva s arra van kifeszítve a háló, mely egy körülbelül három méter hosszú erős, úgynevezett vezetőnyélre van rászerelve. Ennél fogva kezeli a halász a hálót. Az egész szerszám hosszúsága a csúcsától a nyél végéig öt, öt és fél méter között váltakozik. Ha a millinggel való halászatot megnézzünk, annak kezelése nagyon egyszerűnek tűnik fel előttünk. Ez azonban csak látszólagos, mert kézbevéve a hálót, azzal bizony nem könnyű dolog halat fogni.