J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

"- A Roxfort minden igazgatója és igazgatónője bizonyos mértékig megváltoztatta, megújította e nagy múltú iskolát - s ez így is van rendjén, mert ahol nincs haladás, ott pangás és hanyatlás van. Az öncélú újításnak azonban nem engedhetünk teret, hiszen botorság elvetni az idő próbáját kiállt szokásokat. A régi és az új, az állandóság és a változás, a hagyományőrzés és a hagyományteremtés közötti egyensúly tehát...
Harry figyelme egyre inkább lankadt, s agya már csak foszlányokat fogott fel Umbridge mondataiból. A csend, ami Dumb-ledore beszédei alatt sosem tört meg, egyre tisztábban hallható alapzajnak adta át a helyét: a diákok összehajoltak, és sugdolózni. majd nevetgélni kezdtek. Odaát a Hollóhát asztalánál Cho Chang élénk társalgásba merült barátaival. Néhány székkel odébb Luna Lovegood elővette a Hírverőt, és olvasni kezdett. A hugrabugos Érnie Macmillan azon kevesek közé tartozott, akik még mindig Umbridge-re szögezték a szemüket, de az ő tekintete is merev és üres volt. Harry gyanította, hogy csupán azért színlel figyelmet mert a mellén csillogó szép új prefektusi jelvény birtokában ezt kötelességének érzi.
Umbridge professzornak szemlátomást nem tűnt fel, hogy hallgatósága nagy részét nem érdekli, amit mond. Hánynék az volt az érzése, hogy ha fegyveres lázadás törne ki a teremben, a boszorkány akkor se zavartatná magát. A tanárok egyébként mind feszült figyelemmel hallgatták a monológot, Hermione pedig egyenesen csüggött Umbridge ajkán, bár arckifejezése arról árulkodott, hogy cseppet sem tetszik neki, amit hall.
- ...mert egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét illő és üdvös továbbvinni, de el kell vetni az idejétmúlt szokásokat. Lépjünk hát tovább, hogy beköszönthessen a nyitottság, a hatékonyság, a felelősségteljes munka korszaka, melyben megőrződik az, ami megőrzésre méltó, tökéletesedik, ami tökéletesítést igényel, és szigorú tilalom sújtja mindazt, ami káros."