J. K. Rowling: Harry Potter és a halál ereklyéi

"A Roxfort elvégzése után azt terveztük Albusszal, hogy mielőtt ki-ki elkezdi karrierje építését, az akkor még élő hagyományt követve elindulunk világot látni, azaz tapasztalatszerzési célból felkeresünk külhoni varázslókat. Szándékunkat azonban egy sorscsapás meghiúsította. Tervezett indulásunk előestéjén elhunyt Albus édesanyja, Kendra, így barátom egyik napról a másikra családfővé s egyedüli kenyérkeresővé lépett elő. Én is leróttam kegyeletemet Kendra sírjánál, azután keltem csak útra -egymagámban. Albusnak gondoskodnia kellett öccséről és húgáról, arany pedig nem sok maradt rájuk, így szóba se jöhetett, hogy barátom velem tartson.
A következő egy év volt az a szakasza életünknek, amikor a legkevesebbet tudtuk egymásról. Jómagam - talán kissé tapintatlanul - megírtam Albusnak mindazon csodás élményeket, amelyekben a világot járva részem volt - a görögországi kimérák elől való kalandos menekülésemtől kezdve az egyiptomi alkimisták kísérleteiig. Ó a leveleiben nem sok szót ejtett mindennapjairól, amelyek meggyőződésem szerint gyötrően egyhangúak voltak egy ilyen ragyogó elméjű varázsló számára. Én magam lubickoltam az élményekben, mígnem egyéves utazgatásom vége felé borzadva vettem hírét, hogy a Dumbledore családban újabb tragédia történt: meghalt Albus húga, Ariana.
Bár Ariana régóta gyengélkedett, ez a csapás, mely röviddel anyjuk elvesztése után érte őket, valósággal letaglózta a fivéreket. Akik igazán közel álltak Albushoz - s magamat ezen szerencsések közé sorolom -, tanúsíthatják, hogy Ariana halála és az az érzés, hogy felelős érte (bár természetesen bűntelen volt), örök jegyet hagyott Albus személyiségén.
Hazatérve egy olyan ifjút láttam-viszont, akinek egy nálánál jóval idősebb ember megpróbáltatásai jutottak osztályrészül. Albus befelé fordulóbb és összehasonlíthatatlanul nyomottabb kedélyű volt, mint korábban. A bajt csak tetézte, hogy Ariana elvesztése után Albus és Aberforth nemhogy szorosabbra fűzték volna viszonyukat, hanem ellenkezőleg, elidegenedtek egymástól. (Ez a helyzet idővel változott - a későbbi években ismét, ha nem is meghitt, de mindenképp baráti kapcsolat alakult ki köztük) Attól kezdve azonban Albus igen ritkán ejtett szót szüleiről és Arianáról, s barátai is megszokták, hogy kerüljék az említésüket."