Ján Sedlár: Sporthorgász ábécé

"A völgyzárógátas víztározók haltartó képességét az eredeti folyóvíz haltársulásának faji összetételén és részarányán kívül döntő módon az elsődleges halasítás, vagyis a kihelyezett telepítőanyag mennyisége, fajok és korosztályok szerinti összetétele, valamint a kihelyezés időpontja befolyásolja. A felduzzasztott folyóvíz törzsállományának haltársulása faji összetételének szempontjából igen változatos, több ökológiai halcsoportot képvisel. Logikusan feltételezhető a pontyfélék családjába tartozó halak - a bodorka, a vörösszárnyú keszeg, a küsz stb. — tömegesebb elszaporodása is. Ezzel szemben a tipikus folyásban élő halak - a paduc, a szilvaorrú  keszeg, szórványosan a fejes domolykó és a márna - teljes mértékű érvényesülése arról tanúskodik, hogy a halak alkalmazkodó képessége nagyobb, mint általában feltételezzük.
A völgyzárógátas víztározó vízháztartása lényegesen különbözik az őt tápláló folyó vízháztartásától, ami a haltársulás faji és számszerű összetételének jelentős változásában is tükröződik. Ezek a változásoktörvényszerűeknek mondhatók. Ilyen elsősorban az a tény, hogy a folyóvízben ívó halfajok az új környezetben nem találnak jó életfeltételeket sikeres természetes ívásukhoz, így számuk idővel csökkenhet. Ezzel szemben az új környezetben teljes mértékben érvényesülhetnek a növényzetre ívó halfajok; ezeknek a halfajoknak az új környezet kitűnő életfeltételeket nyújt - eszményi lehetőségeik vannak a természetes szaporodásra és az ivadéknevelésre, s végső soron lényegesen jobbak a táplálkozási lehetőségeik is. A halak e csoportja az adott feltételek között teljes miértekben érvényesülhet, otthonosan érzi magát és viszonylag rövid időn belül döntő módon befolyásolhatja a haltársulás jellegét."