Jean Sasson: A fátyol mögött

"A nőkből álló közönség hangosan tapsolt és dobogott. Szaúd-Arábiában ritkaság, hogy férj és feleség ilyen nyilvánvaló gyönyörre leljenek egymásban.
Valósággal felfaltuk egymást pillantásunkkal, s csaknem úrrá lett rajtam a hitetlenkedés. A sötétség gyermeke voltam, és férjem ahelyett, hogy a várt rémisztő szörnyeteg lett volna, az édes szabadság ígéretét hozta el számomra ifjúkorom nyomorúsága után.
Alig vártuk, hogy kettesben lehessünk. Mindössze rövid időt töltöttünk a vendégek között a ceremónia után, hogy fogadjuk a női rokonok és barátok gratulációit. Karím kis bársonyzacskóból aranypénzeket dobált a boldog vendégek közé, én eközben elsiettem átöltözni.
Szerettem volna beszélni apámmal, de ő eltűnt a kertből abban a percben, hogy elvégezte feladatát. Megkönnyebbülhetett. Első feleségétől való legfiatalabb és legtöbb bajt okozó lányát férjhez adta, többé nem az ő felelőssége. Ó, mennyire vágytam arra a kötelékre kettőnk között, amelyről mindig is álmodtam, de soha nem vált valóra.
Karím megígérte, oda megyünk nászútra, ahova csak akarok, és mindent megtesz, amire vágyom. Minden óhajom parancs volt számára. Gyerekes lelkesedéssel soroltam fel mindazokat a helyeket, amelyeket látni akartam, és azokat a dolgokat, amelyekre vágytam. Először Kairóban állunk meg, onnan Párizsba megyünk, majd New Yorkba, Los Angelesbe, aztán Hawaiira. Nyolc csodálatos hetünk lesz, szabadon Arábia kötöttségeitől."