Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter

"Az orvosok ragaszkodtak ahhoz, hogy benntartsák Deborah-t egy huszonnégy órás megfigyelésre. Úgyhogy szívélyesen elköszöntem a húgomtól, majd ellovagoltam a naplementébe, onnan pedig a lakásomba, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek. Mit vegyek fel? Egy irányelv sem jutott eszembe azzal kapcsolatban, hogy mit illik idén viselni egy olyan bulin, amit azért erőszakolnak az emberre, hogy megünnepelhesse a nem kívánt eljegyzését, és ami egy bosszúvágyó elmebeteggel való erőszakos összecsapásba torkollhat. Nyilvánvaló, hogy nem vehetek fel barna cipőt, de ezenkívül semmi nem tűnt de rigeurnek. Gondos megfontolások után rábíztam magam a jó ízlésemre, és kiválasztottam egy citromzöld hawaii inget, amit piros elektromos gitárok és rózsaszín motorok díszítettek. Egyszerű, mégis elegáns. Egy khakinadrág, egy pár futócipő, és készen is álltam a bálra.
De még mindig volt egy órám, hogy odaérjek, és azon kaptam magam, hogy megint Codyra gondolok. Igazam volt vele kapcsolatban? Ha igen, vajon hogyan birkózik meg a benne ébredező utassal? Szüksége v;m a segítségemre, én pedig alig várom, hogy segíthessek neki.
Elindultam a lakásomból, és délnek vettem az utamat, Vince északon fekvő háza helyett. Negyedóra múlva Rita ajtaján kopogtattam, és az utca túloldalát bámultam, ahol Doakes őrmester szokott parkolni a bordó Taurusban. Most minden bizonnyal otthon készülődik, a haját bodorílja a közelgő összecsapáshoz, és a töltényeit fényesítgeti. "