Jennifer Ashley: Szabadító szererelem

"Ez hosszú folyamat. Nekem húsz évbe telt, mire megismertem apádat, és ebből tíz éven keresztül már a felesége voltam. - Gemma finoman Juliana térdére tette a kezét. - Ráadásul Mr. McBride láthatóan nincs is felháborodva, amiért igyekszel megjavítani. Sokkal jobban fest, alig két héttel az esküvő után.
Ainsley szinte ugyanezt mondta. Juliana erőtlenül elnevette magát.
- Kétlem, hogy ez az én művem. Elliot egy szavamra se figyel oda.
- Úgy érted, nem csapja össze a bokáját, nem tiszteleg, és nem engedelmeskedik, mint az a Hamish gyerek - mondta Gemma. - Vagy Mahindar Singh, aki kezétlábát töri, hogy a kedvedbe járjon. A férjed a maga útját járja, de észrevesz téged. Nagyon is. - Pajkosán elmosolyodott. - Remélhetem, hogy édesapád egy éven belül felveheti a büszke nagyapa címet?
Juliana elpirult.
- Még korai volna erről beszélni.
- Piruló arcodon látom, hogy Mr. McBride és te már munkálkodtok a dolgon. - Gemma felállt, suhogott a ruhája. - Csak igyekezzetek, mostohalányom, mi türelmetlenül várjuk a bejelentést!
Juliana is felállt, és megölelte Gemmát.
- Köszönöm, hogy eljöttél - mondta Juliana szívből. - Csak azt sajnálom, hogy nem tudtunk több időt együtt tölteni.
-Hát persze. A terveiddel, a félkész házaddal, az egymásra lövöldöző emberekkel és a leszakadt csillárral egy percünk sem jutott önmagunkra. - Gemma megcsókolta Juliana arcát. - Legközelebb, drágám.
Juliana karonfogva kísérte ki a mostohaanyját a kocsihoz, amellyel Hamish, a maga eszelős tempójában már visszaérkezett az állomásról.
Hosszan integetett Gemma után a könnyeivel küszködve, azután bement a házba. Bőven akadt gondol-kodnivalója.
Juliana elbűvölte Elliotot, valahányszor a férfi ránézett. Tébolyult napjuk volt: elbúcsúztatták a vendégeket, Stacyt átköltöztették McPhersonhoz, rendbe tették a házat - már amennyire azt a lepusztult kastély-tanyaházat lehetett."