Jo Nesbo: Boszorkányszög

"Hány félrefordította a fejét, amikor Oleg felpillantott rá. Képtelen volt elviselni a kérdő tekintetet, hiszen tudta, hogy a kisfiú újabb megerősítést vár tőle. Helyette némán a lift felé intett. Oleg belépett és megállt a lift belső oldalánál. A plafonról sápadt fény hullt a fülke paliszander utánzatú falára, amelybe szerelmi vallomásokat, jelszavakat, nemi szervek sematikus rajzait és különféle üdvözléseket karistoltak.
Sírkamra, gondolta Harry. Valódi sírkamra volt.
Szabad kezét a zakója zsebébe dugta. Átkozott lift. Amikor hirtelen megrántotta a bal kezét, a bilincs másik végén Sven elvesztette az egyensúlyát, és oldalról Waalernek vágódott. Waaler Sven felé fordult, miközben Harry a magasba emelte jobb kezét. Úgy célzott, mint egy matador, aki tudja, hogy csupán egy próbálkozása van, és hogy a szúrás pontossága fontosabb, mint az ereje.
Aztán leengedte a kezét.
A véső hegye reccsenő hang kíséretében szakította át a dzseki anyagát. A fém belefutott a jobb kulcscsont fölötti puha szövetbe, lyukat ütött a véna jugularison, befurakodott a plexus brachialis idegeinek hálózatába, és megbénította a karba vezető motorikus idegeket. A pisztoly hangos csattanással a kőpadlóra esett, majd csúszva elindult lefelé a lépcsőfokokon. Waaler elképedve meredt a jobb vállára. A húsából kiálló, kis zöld nyél alatt karja élettelenül lógott a teste mellett.
Töm Waalernek átkozottul hosszú és kifejezetten szar napja volt. Pocsékul indult, hiszen azzal az üzenettel ébresztették, hogy Harry lelépett Sivertsennel. És a továbbiakban sem alakultak jobban a dolgok, úgy tűnt, nehezebb Harry nyomára bukkanni, mint gondolta. Aztán hiába magyarázta a többieknek, hogy be kell vetniük a kölyköt, visszautasították. Túl kockázatos, mondták. Legbelül egész idő alatt tudta, hogy az utolsó etapot egyedül kell majd végigcsinálnia. Ez mindig így volt. Senki nem akarta leállítani, de segíteni sem akart neki senki. A lojalitás leginkább attól függött, hogy mi éri meg. Mindenki a saját felebarátja volt. És az igazi moslék csak ezután következett. Egyáltalán nem érezte a karját. Az egyetlen dolog, amit érzett, az a mellkasán végigömlő vér volt, ami azt jelezte, hogy olyasmi sérült meg odabenn, amin rengeteg vér folyik keresztül.
Amikor visszafordult Harry felé, még volt annyi ideje, hogy lássa, ahogy a másik arca gyorsan közeledik az övéhez. A következő pillanatban Harry koponyája reccsenő hang kíséretében az orrnyergéhez csapódott. Töm Waaler egyensúlyát veszítve hátralépett, az utolsó pillanatban mégis sikerült félrehajolnia Harry jobb ökle elől. Harry utánalendült, Sivertsenhez láncolt bal keze azonban visszafogta. Waaler a száján keresztül kapkodott levegő után, miközben érezte, ahogy a fájdalom fehér, új erőt adó dühöt pumpál az ereibe. Visszanyerte egyensúlyát."