Joachim Peiper: Banditák nyolc óránál!

"Az alezredesnek nem volt elég ideje, hogy biztos legyen az üzenet tartalmában, de - mert egyszer már volt hasonló helyzetben - dühösen újra megnyomta a kerekeket kiengedő gombot. Néhány pillanattal később hatalmas csattanás érkezett a Messerschmitt alja felől, és Cedrick hallani vélte, ahogy a hirtelen elszabadult, túlfeszített kábelek csapkodva hasítanak szét mindent, ami az útjukba kerül. Attól való félelmében, hogy az irányítás ment tönkre, néhány másodpercig meg se merte mozdítani a botkormányt, ám amikor a Messerschmitt futása továbbra sem változott, óvatosan nekifogott a műszerek tesztjének.
Néhány perccel később megnyugodva vette tudomásul, hogy a gép még mindig irányítható állapotban van. Bár .a csattanás okára nem tudott rájönni, és a Bf 109-es repülése továbbra is instabil maradt, sietve visszafordult a reptér felé, hogy mihamarabb megkezdje a leszállást. Ezúttal az ellenkező irányból közelítette meg a kifutót.
Alig kezdte meg az ereszkedést, amikor újabb rakéta emelkedet a levegőbe, jó előre figyelmeztetve rá, hogy szakítsa félbe a manővert. Az alezredes alacsonyan tartotta a gépet, és egészen lassan terelte át a vadászt a reptér felett. A jelzőzászlók üzenete ezúttal is ugyanaz volt.
„Egy kerék bent! Ne szállj le!"
Cedrick ismét megnyomta a gombot, de ezúttal nem történt semmi. Az automatika meg sem kísérelte kiengedni a kerekeket. A pilóta tett egy újabb próbát, de az eredmény ugyanaz maradt. Az alezredes kezdte elveszteni a türelmét, és egymás után többször is rácsapott a gombra, de csak annyit ért el vele, hogy megfájdult a tenyere.
Egy futóművel kell leszállnod! - érett meg benne a felismerés, és érezte, hogy a feszültség hatására rátör a rosszullét.
A gyomra felfordujt, a szeme sarka viszketni kezdett, és állandó kényszert érzett, hogy féltépje a pilótafülke telejét."