Budapest, 1982. Szépirodalmi Kiadó, 418 oldal, kiadói, egészvászon-kötésben, védőborítóval, jó állapotban.
700 Ft
"Dénes csak eszköz volt, bosszú, ostoba menekülés. Bűnös vagyok, mert nem szerettem, és mégis elfogadtam a testét, hagytam, hogy tőle legyen gyerekem, ha már attól a másiktól nem lehetett. És ahhoz se volt erőm, hogy színlelve vezekeljek egy életen át. Csak az ütéshez voltam erős, de nem a tűréshez. Mert minden türelmem, alkalmazkodási készségem Máténál veszett. Máténak hívták. Akiről hallgattam. S akit előtted szerettem. Akiről azt hittem, hogy szeretem. Fölgombo-lyított a lényemből egy szálat, tudta, ha meghúzza a cérna végét, én megyek utána, csak el ne veszítsem, csak bekerüljek megint a hidegről a melegre! Szadista volt. Élvezte a könnyet. Örökös bizonytalanságban éltem, mikor jön, mikor megy és hova... és jön-e újra? Amit ígért, sose tartotta be, de aranyos kedvében a mennyországot tette az ölembe. Aztán kitaszított végleg. Eltűnt odakünn, cím nélkül, egy cédulára sem érdemesített. Tébolyultan kerestem, hiába. Akkor lépett elő Dénes, évfolyamtársam volt, mindig körülöttem szaglászott, neki mindegy, csak megkaphasson. Arra gondoltam, ha egyszer mégis. .. Máté megkerül, az arcába vágom: ezzel feküdtem le, látod, ennek a felesége lettem, akit mind a ketten megvetettünk, ezt csináltad velem, és én miattad, vele, te vagy az oka!
Kornél az asszony elé térdelt. Kisimította a görcsből a merev ujjakat. Megrendülést érzett. És nem becsapottságot. A gyerek. . . a gyereket nem kellett volna. De irtózom az életet a csatornába kapartatni. És reméltem. Hiába. Dénest egyre kevésbé viseltem el, csak Mátét gyűlöltem meg véglegesen. Ezerszer elképzeltem nyomorultnak, magányos haláltusában. Dénest azért távolíottam el, nehogy őt öljem meg Máté helyett... Ez a te Hajnalkád.
- Nem - mondta Kornél. - Nem ez.
- Aztán megérkeztél te, két év aszkézis, szünet után. Hogy mi az igazi társszerelem, és mi volt Mátéval az az Ocsmány, pusztító csatatér, akkor értettem meg. Mátéval egy közös gondolatom nem volt. Veled egybecsengett minden. Kornél: ez a Máté halott. Ma tudtam meg véletlenül. Egy halottat nem lehet kiradírozni. Akarom, hogy tisztán láss, mielőtt elválunk. Akarom, hogy megbocsásd, amit lehazudtam."