Josef Reichholf: A vizek világa (Természetkalauz)

"A hálót olyan sűrűre szövik, hogy fő ellenségeik, a parazita fürkészdarazsak ne jussanak át rajta - vagy csak nagy fáradsággal -, hogy petéiket a hernyókba rakják. Még nehezebb ez, ha már bebábozódtak. Mert a május-famoly bábjai százával, ezrével, sűrű tömegben helyezkednek el egymáson, amikor a fatörzsön vagy alkalmas mélyedésben a talajközeiben bebábozódnak. Azok a hernyók, amelyek már nem fogyaszthattak- annyi táplálékot, hogy a szükséges testnagyságot elérjék, erejük utolsó tartalékával a bábokat kívülről olyan sűrűn beszövik, hogy semmilyen parazita ne tudjon hozzájuk férni. Eme „önzetlen" magatartásukkal segítik fészektestvéreik túlélési esélyeit.
Az „éhező hernyók" sem tudnak a zelnicemeggy, vagyis a májusfa levelein kívül mást fogyasztani, így el kell pusztulniuk.
A bábokat borító szövedék felfogja az esó't is, és megvédi lakóit a gombáktól is. Valóban csodálatra méltó teljesítmény ennek a moly-lepkének a viselkedése. Az erdész vagy erdőtulajdonos nyilván nem lelkesedik a famúmiák láttán, főleg ha nem is ismeri ezt az érdekes életmódot. De a fák túlélése a ligeterdőkben biztosítva van! Mialatt a molylepke bábjaiban a nagy átalakulás megtörténik, mire kibújnak a kis, ezüstösen ragyogó, öt finom fekete pontsort viselő lepkék, a szövedékek alatt új hajtások törnek elő. A ligeterdók nagy produktivitása lehetővé teszi, hogy a májusfa János-nap táján másodszorra is kihajtson, ezt a másodhajtást nevezik János-napi hajtásoknak, és ezekkel csaknem teljesen pótolja a fa azt, ami májusban veszendőbe ment. A májusi levelekhez képest az újak csak kétharmad nagyságúak, viszont már rendszerint zavartalanul megmaradnak. Ilyenkor már nem támadják a levéltetvek a fákat, hogy a nedvkeringést megcsapolják és tömeges megjelenésükkel a levelek összepöndörödését okozzák. A májusfán előforduló más rovarfajok is alulmaradnak az idővel való versenyfutásban. Ha az ember nyáron megvizsgálja a leveleket, megállapíthatja, hogy szinte sértetlenek maradtak."